"Egy egész földrészt elfoglaló ország kezdeteiben rosszhírű fegyencgyarmat volt. Nagy-Britannia javíthatatlan csavargóinak és gonosztevőinek «javítóintézete». Az angolszász gyarmatosítóknak százötven esztendő is elegendő volt, hogy a rettegett fegyenctelepből a brit világbirodalom egyik hatalmas és gazdag tagállamát fejlessze ki. Ausztrália fejlődésének útja a kezdeti ismeretlenségből és kulturálatlanságból igen meredeken vezetett a gazdasági és politikai függetlenségig."
Minél távolabb kerül az ember a hazájától, annál inkább érzi ellenállhatatlan vonzását. „Más föld, más ég, más táj, más nép” fogadja messze idegenben. De vannak idők, amikor bármennyire is nehéz, menni kell. A Hazajáró meg már csak olyan, hogy ahol magyarok élnek, oda előbb-utóbb el kell látogasson. Legyen az egy rejtett zuga a Kárpát hazának, vagy akár a lehető legtávolabbi: a „Terra Australis Incognita” – az ismeretlen déli földrész. A legkisebb, legalacsonyabb és legszárazabb kontinens, egyben Földünk legnagyobb és legősibb táját hordozó szigete: Ausztrália. Elszakadva a többi szárazföldtől, páratlan, ősi élővilágot őrzött meg. És bizony, annyira elbújt a déli féltekén, hogy a fehér ember csak a 18. században telepedett meg az „ötödik kontinensen”. Azóta is csupán 25 millióan élnek itt, közülük mintegy 120000 magyar gyökerű ember, akiket a történelem kényszere vagy a kalandvágy indított útnak. A diaszpórát járó utunk most hozzájuk is elért. Mert a magyarok után, ha kell, a világ végére is elmegyünk.