"A Nagy-Ág völgye felső felét a környező vadregényes bércekkel és mellékvölgyekkel együtt Verhovinának nevezik. E gyönyörű erdőségekkel borított, a zordonságig kietlen hegyvidék hazánk legismeretlenebb tájának mondható, melynek szegény lakossága majdnem elfeledve él. Itt még őserdők is vannak, főleg a magasabb bérceken, bár itt-ott kopár hegyek is meredeznek. A Verhovina apró falvai általában szétszórtan fekvő faházikókból állanak."
Mintha ezt a vidéket még a pusztító szovjet medve is elkerülte volna. Mindenesetre amióta elhúzta az irháját a Kárpát-medence északkeleti hegyvidékéről, Kárpátaljáról, az évtizedekig elzárt hegyek birodalma újra izgalmas felfedező túrák helyszínévé vált. Ilyen gyéren lakott, ismeretlen hegy a Máramarosi-havasok előterében, a Latorca és a Nagyág folyók között helyet foglaló Borzsa-havasok is. Közel 100 kilométer hosszú, terjedelmes vonulata őserdőkkel benőtt völgyekkel, széles gyephavas gerincekkel, gyorsfolyású patakokkal és látványos vízesésekkel várja a kalandvágyó turistát. A Borzsa-havasoktól északra elterülő Verhovina modernség által érintetlen vidékén jól itt felejtődtek a hegyvidéki ruszinok egyik hagyományos néprajzi csoportja, a bojkók. Be is kukkantunk a Nagyág völgyében megbújó apró falvaikba, megcsodálni görög katolikus fatemplomaikat, archaikus faházaikat és élő néphagyományukat.
