"Mikor a Felső-Ciróka völgyeit vlach-jogon „megülték" ruszin pásztorok, Isten egymáshoz illesztett két tenyerébe telepedtek meg, ahol volt maguknak és állataiknak víz, juhaiknak legelő, teheneiknek, lovaiknak rét, disznaiknak bükkmakk; ahol szelektől, viharoktól hegygerincek védték őket. Időben és térben eltávolodva látszik csak, milyen csodálatosan zárt régió ennek a hét falunak a határa."
A Keleti-Beszkidek hegyvilágát jól összekuszálták a terek és idők viharai. Egyik hegycsoportján ma három ország három nemzeti parkja osztozik. Itt vannak a Nasztáz és a Bükkös-hegyek polonyinái, az Ungi-határhegység és a Besszádok. A jegenyefenyők és bükkök alkotta Erdős-Kárpátok farkasok, hiúzok, sőt bölények járta őserdeiből csak helyenként bukkannak elő domború gyephavas polonyinák vagy élesebb sziklacsúcsok. A honfoglalás után a területen Magyarország, Lengyelország és a Kijevi Rusz viaskodott. Belső oldala sokáig a Magyar Királyság Zemplén és Ung vármegyéihez tartozott. Uradalmaiban és eldugott falvaiban ruszinok, németek, lengyelek és magyarok éltek harmóniában egymással és a természettel. Aztán az öreg kontinens egyik utolsó érintetlen szegletét 100 éve ágyúk zaja verte fel: az első nagy háború, és ami utána jött alaposan felforgatta a hegyvilág nyugalmát.
