Alsó-Marosmente — Folyóparti barangolás vármegyék határán
Hazajáró műsorok

Alsó-Marosmente — Folyóparti barangolás vármegyék határán

310. rész
„A táj mindegyre ismétlődik, mint gyatra szónok rögeszméi. Sehol egy domb, emelkedés, amelyben a tekintet megkapaszkodhatnék. Milyen is a mesterséges határ a végtelen síkságon, amelyet Isten egybeszabott, az emberek pedig szétszaggattak. Hármas határ! Lehetne három pillére annak a hídnak, amely országokat köt össze. Itt szétválasztja őket: az utak nem vezetnek sehová, felszántott mezsgye sötétlik a zöld mezőben. Csak a természet nem vesz tudomást a földi osztozkodásról. A szántók, rétek ugyanúgy teremnek a maiaknak, mint a száz, kétszáz év előtt itt élt embereknek.”
Beke György: Magyar hármashatárok (2000)

Ahol a Maros áttör­ve az erdé­lyi hegye­ken kiér a sík­ra, ahol ezer esz­ten­de­je még Csa­nád hada­ko­zott Ajtonnyal, ahol Gel­lér­tet szent­té avat­ták és II. And­rás kirá­lyun­kat elte­met­ték, ahol vár­me­gyék, püs­pök­sé­gek szü­let­tek, monos­to­rok nőt­tek ki abból a drá­ga föld­ből, ami még a török­vész után is képes volt új élet­re kel­te­ni a tájat… Ezen a bán­sá­gi vidé­ken ma a román-szerb-magyar hár­mas­ha­tár ékte­len­ke­dik, meg­se­bez­ve Bar­tók Béla, Téry Ödön és Kle­bels­berg Kunó szü­lő­föld­jét. Ma már meg kell becsül­nünk min­den magyar szót az álmo­san kanyar­gó Maros völ­gyé­nek szór­vány­fal­va­i­ban.