Alsó-Ipoly mente 2. — Szakállostól Helembáig
Hazajáró műsorok

Alsó-Ipoly mente 2. — Szakállostól Helembáig

74. rész
"Rengeteg változást, fordulatot, új és újabb színt tartogat ez a vidék annak, aki észre tudja venni a kis dolgok fordulását, a fények játékait és azt, hogy miként futnak le a domboldalon a fák és bokrok. Itt minden fordulónál más táj és más domb mutatkozik be és szeszélyes formájú romok hirdetik itt-ott a mult idő hatalmát. Régi templomok állnak eléd utaidban, festői falvak és vén kúriák a mult század elejéről. Az apró folyók is úgy kanyarognak, mintha azon gondolkoznának, hogyan szerezhetnek meglepetést annak, aki csónakkal akarna végigmenni rajtuk. Az élet, ami itt folyik, dombok közé húzódva, elszigetelten a szomszéd világoktól, néha még szomszédok életétől is elkülönül. Tele van ez a vidék történelemmel és tele van annak bizonyítékaival, hogy ez a történelem sohase válhatott igazán javára. Kicsiben mindig arra a sorsra rendeltetett, mint maga az ország: nyugtalanságra és szüntelen küzdelemre. Mert sorsa: magyar sors volt."
Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság

Újra itt vagyunk az Alsó-Ipoly-völgy­ben, ahol az átme­ne­tek hatá­roz­zák meg a tájat. Igaz, a sza­bá­lyo­zá­sok már erő­sen ledeg­ra­dál­ták a sze­szé­lyes folyó alsó sza­ka­szát, de a part men­tén még min­dig sok a ter­mé­szet­kö­ze­li élő­hely és ami évti­ze­de­ken át szi­go­rú­an ellen­őr­zött, til­tott határ­zó­na volt, most újra bir­tok­ba vehe­tik a kalan­dos vízi­tú­rák sze­rel­me­sei. A hegy­ség pere­mén, a Bör­zsöny és az Ipoly­men­ti-hát­ság között az Ipoly mind­két olda­lán közel ezer éves múlt súlyá­val meg­ter­helt fal­vak nyúj­tóz­kod­nak egy­más felé, vár­va a hidak újjá­épü­lé­sé­re.

Látnivalók / Felvidék / Hont

A magyar több­sé­gű Ipoly­sza­kál­lo­son szebb idők­ben virág­zott a mező­gaz­da­ság. A 18. szá­zad­tól állat­ne­me­sí­tő és lóte­nyész­tő telep is műkö­dött a köz­ség­ben, a sző­lő­ter­mesz­tés­re a falu felet­ti dom­bon meg­ma­radt boros­pin­cék emlé­kez­tet­nek. Az Ipoly-men­té­re és a Bör­zsöny­re nyí­ló pazar kilá­tás miatt is meg­éri fel­jön­ni ide.

Bővebben...

Nagy­bör­zsöny éke a ragyo­gó épség­ben meg­ma­radt Árpád-kori Szent Ist­ván temp­lom, mely­nek külön­le­ges­sé­ge a szen­tély fel­ső részén futó pár­kány, ahol 19 fél­kör van. Ezek­ben 18 kele­ti­es, baju­szos fér­fi fej lát­ha­tó, az utol­só fél­kör viszont üres. Egy bör­zsö­nyi legen­da sze­rint annak a 19 tatár­nak az emlé­két őrzi, akik egy­kor meg­tá­mad­ták a falut. A bör­zsö­nyi­ek ellen­áll­tak, és 18 táma­dót levág­tak, a 19. viszont elme­ne­kült. A temp­lo­mot ezért úgy épí­tet­ték, hogy ha az utol­só kutya­fe­jű vissza­tér, akkor az ő feje is oda­ke­rül­hes­sen a tár­sai közé.

A falu képe még őrzi a közép­ko­ri bánya­vá­ros emlé­két, ahol 1724-ben még vár­me­gye­gyű­lé­se­ket is tar­tot­tak. A város lakos­sá­gát főleg néme­tek és magya­rok alkot­ták, erről tanús­ko­dik a 13. szá­zad­ban épült bányász­temp­lom.

Az egyik leg­na­gyobb turis­ta vonz­erő az 1908-ban meg­nyi­tott erdei vas­út, amit 1992-ig hasz­nál­ták gaz­da­sá­gi célok­ra, majd hosszú küz­de­lem után 2002-ben újra meg­nyi­tot­tak, már a turis­ták szá­má­ra. A külön­le­ges vonal­ve­ze­té­sű hegyi­vas­út kalan­dos útja során 200 méter szint­kü­lönb­sé­get küzd le. A hely­re­ál­lí­tott 8 km-es sza­kasz leg­ér­de­ke­sebb része a Kisir­tás és Nagy­ir­tás közöt­ti Tol­mács-hegyi csúcs­for­dí­tó, ami­nek Euró­pá­ban és a világ­ban is alig akad pár­ja, ezért is nyil­vá­ní­tot­ták e vonal­sza­kaszt ipa­ri műem­lék­ké is.

Bővebben...

Az Ipoly jobb part­ján fek­szik a hon­fog­la­lás-kori Szal­ka. Lakói sza­ka­dat­la­nul élte­tik hagyo­má­nya­i­kat a 2003-ban meg­nyi­tott Szal­kai Táj­ház­ban. Így lett a több mint 100 éves holt vályog­ház­ból élő és viru­ló kéz­mű­ves műhely.

Bővebben...

A Vepor-hegy­ség olda­lá­ból tisz­ta for­rás­ként indu­ló, több mint 250 km-es kanyar­gós útját Szob­nál vég­zi be az Ipoly. Bol­do­gan öle­li keb­lé­re hűsé­ges gyer­me­két a vén­sé­ges Duna, együtt, kéz a kéz­ben bal­lag­nak tovább, a Feke­te-ten­ge­rig.

Bővebben...