A Magyar Kor­mány­nak hála egy­re több álta­lá­nos és közép­is­ko­lák diák fede­zi fel az elsza­kí­tott terü­le­tek cso­dá­la­tos ter­mé­sze­ti és kul­tu­rá­lis kin­cse­it, vala­mint meg­is­me­rik az ott élő magyar­ság min­den­nap­ja­it. Ked­ves bará­tunk és túra­tár­sunk, a gim­ná­zi­um erdé­lyi szár­ma­zá­sú mate­ma­ti­ka tanár­nő­je, Bíró Emő­ke diák­ja­it kér­dez­te, hogy miért is sze­ret­né­nek újból részt ven­ni a prog­ram­ban. Mai témánk: Hon­is­me­ret nél­kül nincs haza­sze­re­tet, Sza­bó Gré­ta 10. b osz­tá­lyos tanu­ló tol­lá­ból:

Szá­mom­ra a haza­sze­re­tet azt jelen­ti, hogy isme­rem hazám föld­je­it, emlé­ke­it, kul­tú­rá­ját, nyel­vét és eze­ket tisz­te­lem, ragasz­ko­dok hoz­zá­juk. Azt jelen­ti, hogy büsz­ke vagyok arra, hogy hon­nan szár­ma­zom. Viszont a hazát nem fel­tét­len lehet, vagy kell hatá­rok közé szo­rí­ta­ni. A haza nem csak egy terü­let, a haza egy közös­ség, egy nem­zet. A nem­ze­ti össze­tar­to­zás, pedig nem mér­he­tő négy­zet­ki­lo­mé­te­rek­ben. Magyar­sá­go­mat nem csak itt­hon, mai hatá­ro­kon belül tudom meg­él­ni, hanem a kül­hon­ban is, hiszen az is a nem­zet­hez tar­to­zik.

Fon­tos­nak tar­tom, hogy ismer­jem azo­kat a terü­le­te­ket, amik ma már saj­nos nem tar­toz­nak az ország­hoz. Sze­ret­ném, ha tud­nék büsz­kén mesél­ni egész hazám­ról, nem pedig csak arról a részé­ről, ahol élek. Fon­tos­nak tar­tom azt is, hogy tud­jam mások, hogy élték meg a száz éve tör­tént tra­gé­di­át, és miképp befo­lyá­sol­ja ez min­den­nap­ja­i­kat.

Három éve, volt már sze­ren­csém a prog­ram kere­té­ben, Erdély­be utaz­ni, viszont szí­ve­sen meg­néz­ném újra, most, hogy kicsit éret­tebb vagyok. Úgy gon­do­lom, több tény­sze­rű tudás sajá­tít­hat­nék el, és az érzel­mi érté­két is súlyo­sabb­nak érez­ném. Még mélyebb nyo­mot hagy­na ben­nem a gyö­nyö­rű táj, a sülő kür­tös­ka­lács illa­ta, és a táj­szó­lás­sal beszé­lő idős bácsi, aki kör­be­ve­zet a falu­ban, mely egy­szer a mai Magyar­or­szág része volt. Ezút­tal még job­ban meg­be­csül­ném az Erdély nyúj­tot­ta élményt.

A nem­zet fenn­ma­ra­dá­sa rej­lik a fia­tal­ság isme­re­te­i­ben és tudá­sá­ban. Így igye­kez­nünk kell bővi­te­ni eze­ket, hogy gene­rá­ci­ó­kon keresz­tül átad­va évszá­za­dok­kal utá­nunk is tud­ják, mit jelent magyar­nak len­ni, mi az a magyar nem­zet. Hálás len­nék, ha lehe­tő­sé­get kap­nék tudá­som bőví­té­sé­re, hogy aztán tovább­ad­has­sam azt gyer­me­ke­im­nek, uno­ká­im­nak és remél­he­tő­leg déd­uno­ká­im­nak.