A Magyar Kormánynak hála egyre több általános és középiskolák diák fedezi fel az elszakított területek csodálatos természeti és kulturális kincseit, valamint megismerik az ott élő magyarság mindennapjait. Kedves barátunk és túratársunk, a gimnázium erdélyi származású matematika tanárnője, Bíró Emőke diákjait kérdezte, hogy miért is szeretnének újból részt venni a programban. Az első téma: Székelyföld a szívem csücske. Fogadjátok szeretettel Pajor Csenge 10.a osztályos tanuló írását:

Az első ok amiért jelentkezni szeretnék a programba azok a csodálatos élmények melyeket az előző program adott nekem. Nemcsak látképi szépséget, hanem kiszakadást is jelentettek számomra a mindennapi élet mókuskerekéből, sikerült életre szóló élményekkel gazdagodnom.

Rendkívül inspiráló volt látni azt, hogy azokon a területeken melyeket Trianon során elcsatoltak tőlünk milyen nagy a nemzeti öntudat. Ezen területek közül Erdély emelkedik ki legjobban hiszen itt található a legnagyobb elszakított közösség így itt őrizték meg legjobban az igazi magyar hagyományokat. Idekint az emberek sokkal jobban megbecsülik azt, hogy ők magyarok, sőt büszkék rá, valamint a hagyományőrzés számukra természetes, amit szívüket-lelküket beleadva tesznek. Valahogy egészen más aurája van Erdélynek számomra és sokszor eltölt egy különös szívmelengető érzés mikor meghallok odakint egy magyar szót vagy meglátok egy magyar zászlót. Itt a magyar lakosok egymásra utaltságuk miatt is sokkal összetartóbbak és lehet érezni hogyha magyarként kimegyünk oda különleges szeretettel vesznek minket körül a helyiek. Az én szívemet mindig megérinti az erdélyiek egyik újévi szokása mikor rágondolok. Az, hogy ők nemcsak a román idő szerint bontanak pezsgőt az újév tiszteletére, hanem egy órával később velünk együtt is mindig elérzékenyít.  A tájkép önmagában is lehengerlő a színességével, de úgy sétálni ott, hogy mindez örökké a miénk marad szívűnkben igazi büszke magyarrá tesz engem.

Persze én sosem fogom olyan szépen megfogalmazni ezeket az értékeket, mint Wass Albert. Az ő hazaszeretete mindenképpen tiszteletre méltó és bárcsak mindenki úgy szeretné hazáját ahogyan ő tette: „Ne mondjátok, hogy keressek magamnak máshol helyet a világban, mert nincsen ennek a világnak helye, ami az enyém volna azon az egyen kívül. Ne mondjátok, hogy befogadtok ebbe vagy abba az országba, mert nincsen nekem azokban az országokban semmi keresnivalóm. Ne mondjátok, hogy lelek magamnak hegyet a Kordillerrákban, vagy a Sierra Nevadán: mert a más hegyei azok, nem az enyimek. Az én számomra nincs szépségük és nincs békességük azoknak a hegyeknek. Adjátok vissza az én hegyeimet!”