Ismét elin­dul­tunk és haza­tér­tünk! Ezút­tal a Viseg­rá­di-hegy­ség­ben emlé­kez­tünk Áprily Lajos köl­tőnk­re egy nagy­sze­rű han­gu­la­tú tel­je­sít­mény­tú­ra kere­té­ben. A 12 km-es távon 142-en, a 26 km-en 161-en vet­tek részt, míg a 45 km-es távot 74-en vál­lal­ták be. Gra­tu­lá­lunk min­den­ki­nek! Köszön­jük a rész­vé­telt, a segí­tők­nek az önzet­len mun­ká­ju­kat, a Viseg­rá­di Sport­cent­rum­nak az újabb hibát­lan rajt-cél hely­színt és a finom íze­ket, a Gond­vi­se­lés­nek pedig a nap­sü­té­ses idő­já­rá­si abla­kot, amit meg­nyi­tott nekünk a pén­te­ki és vasár­na­pi eső­zés között!

Már­ton Dáni­el beszá­mo­ló­ja

Április Lajos emléktúra 45

Nem vol­tam még ezen a túrán, de nagyon dicsér­ték, így kíván­csi­an vár­tam. Azt viszont tud­tam hogy a Haza­já­ró­sok min­dig szu­per túrá­kat szer­vez­nek.

Reg­gel a világ leg­las­sabb busz­já­ra­tá­val uta­zunk Orsi­val, hogy egy­szer, vala­mi­kor meg­ér­kez­zünk Viseg­rád­ra. Már a buszon is több isme­rőst üdvö­zöl­he­tek, a rajt­ban ez fel­sok­szo­ro­zó­dik. Bene­ve­zünk, majd 8:05-kor kíván­csi­an neki­in­du­lunk.

A rajt után alig más­fél kilo­mé­ter­re már­is ellen­őr­ző­pont a teme­tő­nél, Áprily Lajos sír­ja előtt. Pálin­kák vár­nak a pon­ton, egyet legu­rí­tok, és hasí­tunk is tovább a K- jel­zé­sen a Kál­vá­ri­án keresz­tül egé­szen a Fel­leg­vá­rig. Itt meg­ál­lok kicsit üdí­tőt inni, a pálin­ka így reg­gel azért erős volt. A Nagy-Vil­lám par­ko­ló­ja előtt szá­mom­ra meg­le­pő­en új rész követ­ke­zik, a K3-ön koco­gunk lefe­le az Erdei Műve­lő­dés házá­ig, ahol ismét pecsé­tet kapunk. A Mogyo­ró­hegy étte­rem­nél majd­nem elin­du­lunk rossz irány­ba, mert azt a sza­la­got veszem ész­re, ami már a betét­kör után mutat­ja a helyes irányt. Sze­ren­csé­re az épp érke­ző sport­tár­sak jó fele irá­nyí­ta­nak min­ket, de itt azért egy táb­la elfért vol­na. A K4-en koco­gunk lefe­le az Áprily-völgy­ben. Nagyon tet­szik ez a rész, és ámul­do­zok hogy én biza még nem jár­tam erre soha.. Lent a völgy alján ismét pecsé­te­lés, és kapunk egy sport sze­le­tet is. Vissza kapasz­ko­dunk immár a tan­ös­vé­nyen az étte­re­mig, és most már a majd­nem bené­zett sza­la­go­zá­son hala­dunk a sípá­lya aljá­ig, ahol Bea pont­őr­kö­dik, és oszt iga­zán finom édes­sé­ge­ket. Innen megint tana­ko­dás, remél­he­tő­leg a K+ jó ágán vagyunk éppen, de az utol­ért sport­tár­sak meg­erő­sí­te­nek ebben. Vissza­érünk a Nagy-Vil­lám aljá­hoz, és innen hossza­san a K- jel­zé­sen hala­dunk immár sokad­szor járt úton a Viseg­rá­di-kapu érin­té­sé­vel a Moli pihe­nő­ig, ahol kilá­tást cso­dá­lunk. Az Urak-asz­ta­la-oldal végén a K‑P- jel­zé­sek elága­zá­sá­nál kapunk a fia­tal pont­őr­től ismét pecsé­tet, majd a P- jel­zé­sen érünk fel a Vörös-kő csú­csá­ra. A csúcs alatt az erdő­ben vár­nak ismét pont­őre­ink, de nem akár­mi­vel. Bog­rács­ban főtt bab­gu­lyást szol­gál­nak föl. Ez iga­zán meg­le­pe­tés, nem gon­dol­tuk vol­na. Nosza le is pat­ta­nunk, és pótol­juk kőke­mé­nyen az eddi­gi elfo­gyasz­tott ener­gi­át. A végén még egy sört is elve­szek, és ezt már menet köz­ben fogyasz­tom el koco­gás köz­ben. Vic­ces lát­vány lehe­tett 🙂

Az Álló-rét után megint tel­je­sen új részen hala­dok a S+ jel­zé­sen, majd a So visz el a Szta­ra­vo­da-for­rá­sig. Jól meg töl­töm fla­ko­no­mat a hűsí­tő nedű­ből, majd sza­la­go­zott úton emel­ke­dünk “Szar­vas­hegy” város­ré­szen keresz­tül. Filóz­tunk mihez tar­toz­hat ez az üdü­lő­öve­zet, itt­hon meg­néz­ve végül Szent­end­ré­hez.

Bele­csat­la­ko­zunk a Z- jel­zés­be, amin szin­te a célig köve­tünk, és tovább­ra is meg­le­pő­en isme­ret­len részen érünk le Pilis­szent­lász­ló­ra. A falu köz­pont­já­ban vár­nak min­ket a zsí­ros­ke­nye­rek, finom meleg teá­val. Kicsit leülünk, majd immár a sok­szor járt Spar­ta­cus-ösvé­nyen visz tovább utunk, pazar pano­rá­mák­kal tar­kít­va. Utol­ér Klu­csár Mar­cell, és apu­ká­ja Csa­ba. Mar­cell most sérült, óva­to­sab­ban fut, így velünk marad­nak egé­szen a célig. Jó a tár­sa­ság, repül­nek a szto­rik, a tip­pek, és mind­ket­ten kifag­gat­juk egy­mást, kinek mi a “sike­re”. A túra végén még sza­la­go­zá­son egy kis oda-vissza a még szá­mom­ra isme­ret­len Bánya­te­tő-kilá­tó­ig, majd a Z‑ön vissza­érünk Viseg­rád­ra. Reg­gel már meg­is­mert utun­kon, a Fő utcán érke­zünk vissza a cél­ba. Díja­zá­sunk átvé­te­le után hatal­mas adag pap­ri­kás krump­lit kapunk, meg­ko­ro­náz­va az amúgy is szép napot. A nap már lenyug­vó­ra tér a Bör­zsöny hegyei között, mi pedig jól­lak­va, és sok-sok élménnyel buszo­zunk haza.

Itt pedig Halász And­rea képes beszá­mo­ló­ját olvas­hat­já­tok