Naszódot a középkorban még magyarok és szászok lakták, aztán a 18. században Mária Terézia a 2. román határőrezred székhelyévé tette. A szászok és magyarok kitelepítése, majd a románok betelepítése nyomán román többségűvé vált. Későbbi iskolavárosi jellegének alapjait az 1766-ban alakult ún. triviális iskola és 1784-től a normaiskola jelentették, amelyben a 10–18 éves fiúkat altisztté és hivatalnokká képezték. Ezeknek köszönhetően az ezred tiszti- és altiszti karának egyre nagyobb hányadát töltötték be román parasztcsaládok sarjaival. 1826-ban leányiskolát szerveztek a határőrtisztek és a hivatalnokok lányai számára.
A főleg tisztképző iskolaváros az 1848-as események idején a Magyar Királyság elleni román fölkelés egyik központja volt. Az 1849. január 2-án bevonuló Bem feloszlatta Naszód vidékét. Urban Bukovinába vonult, de február végén visszafoglalta a várost és vidékét. Riczkó Ignác besztercei főparancsnok csapatai március végén ismét megszállták és nagy részét felégették.
Végül 1851-ben Ferenc József megszüntette a határőrezredet, s annak vagyonát a vidék iskoláinak fönntartására rendelte. A vidék különleges román státuszát még a kiegyezés után is megtartotta.
Amikor 1876-ban Naszódvidéket feloszlatták, a várost Beszterce-Naszód vármegye járási székhelyévé nyilvánították, mezővárosi státuszát is elvették. A város és görögkatolikus főgimnáziuma azonban továbbra is az erdélyi románság egyik kulturális központja maradt.
Ennek ellenére a magyarság jelenlétét mutatja az 1770-ben épült katolikus templom, illetve a református közösségnek is van egy 1885-ben épült egyháza. A határőrezred központi kaszárnyájának 18. századi épületében ma a Határőrmúzeum működik.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a katolikus templom előtti járda.
