„A messze távolban havasok hófedte bércei csillognak; a hegyoldal el van terítve a természet utánozhatatlan szépségű gyepszőnyegével, melyeken áttör ittott egy-egy tarka virág kedves illattal töltve el a balzsamos levegőt. A fák sötét lombjai közt énekes csalogány bús trillája hallszik. Ah mily szép, mily gyönyörű, mily megható a természet!…. Ilyen a Szamos völgye! Regélhettek azért nekem Helvécia hótakart tetőiről, hódító szépségeiről, én az én panorámámat nem adnám, oda nem adnám semmiért!…” (Bartha Pál: Részlet a Nagy-Szamos mentéből, 1900) A Nagy-Szamos bal partján, vagyis a Mezőségben található Árpástó nevének első részét az itt termesztett árpától, utónevét a hely fekvéséből magyarázható tavas voltától kapta. Alapítása már a XIV. század elején történhetett, mert ekkor Árpástót Tamás erdélyi vajda a csicsói királyi várhoz csatolta. A középkorban tisztán római katolikus falu a reformáció évtizedeiben előbb lutheránus, majd református lett, a XVI. század végére pedig unitárius anyaegyház alakult. 1622-ben újra a reformátusoké lett, és azóta is a reformátusok a legnépesebb gyülekezet.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a református templom előtti tér.
