„A Kárpátok Keleti-Beszkidekben húzódó csodálatos völgyeit és erdőséggel borított magaslatait járva számtalan helyen találkozunk a 100 évvel ezelőtti harcok nyomaival. A korabeli vázlatok alapján még ma is jól azonosíthatók az egykori osztrák–magyar és az orosz állások, felvezető árkok, fedezékek. Gondozott, vagy éppen elfeledett katonatemetők őrzik a hősi halottak maradványait a kis falvak temetőiben, dombok oldalán, vagy az erdőségekben. A magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály az 1915. január 23-án Przemyśl felmentéséért indított, de kudarcba fulladt támadás, majd az orosz ellentámadást követő visszavonulás, vagyis az úgynevezett kárpáti téli csata után az Olyka folyó völgyébe húzódott vissza. A Variháza és Repejő települések közötti területen alakították ki állásaikat, majd súlyos harcok kezdődtek a nyomukban érkező orosz csapatokkal.
Egészen 1915. április 5-ig zajlottak ebben a térségben a harcok, amikor a kárpáti húsvéti csata idején a szomszédos csapatok megingott helyzete miatt visszavonták a hadosztályt a 3. védővonalba, Hegyzávodtól délre. Az előzőleg említett terület orosz kézbe került és csak 1915 májusában, a gorlicei áttörés után kezdődő sikeres támadások során vették vissza újra a magyar csapatok. Az április 5-ig zajló harcok nagy veszteségekkel jártak. Nemcsak a harci események szedték az áldozatokat, hanem a természeti körülmények is: még márciusban is tombolt a tél, ezért igen sok áldozatot követeltek az éjszakai fagyok. A keményre fagyott földben a halottak eltemetése nagy problémát jelentett. Ennek ellenére mindegyik ezred igyekezett egy helyre temetni hősi halottait, de sokszor ez nem volt lehetséges. A frontvonalak közelében, a mögöttes területen, valamint a segélyhelyek közelében is temettek.
A ma Repejovnak nevezett település valójában két egykori kis települést takar: Repejőt és Jobbost. Az Olyka folyó keleti oldalán van a repejői falurész, a folyó nyugati partjánál pedig az egykori Jobbos, amelyet 1964-ben csatoltak Repejőhöz. Az 1915-ös harcok során még Jobbosként emlegeti minden jelentés a nyugati folyóparton álló apró települést. Házak között látható, Szentháromság tiszteletére szentelt görögkatolikus temploma 1832-ben épült. Magát az épületet már a harcok kezdetekor rommá lőtte az orosz nehéz tüzérség. Az újjáépített templomot figyelmesen megnézve az oldalán látható repedésekből következtethetünk arra, hogy mennyi volt az eredeti (tüzérség által épen hagyott) fal, és mennyi az újjáépített rész. A templom körüli temetőkertben ma polgári sírokat láthatunk, de a mögötte lévő füves terület még ma is katonasírokat rejthet. A település közelében, attól északra 1915 februárjának második felében még folytak a harcok, amikor a rommá lőtt görögkatolikus templomnál tábori misét tartottak. Erre így emlékezett vissza Márky István alezredes, a fehérvári 17-es honvédek parancsnoka: „megragadtam a várva várt alkalmat, hogy a tisztek és legénység lelki szükségleteit is kielégítsem. Tudomásom szerint ugyanis az ezrednél a háború kezdete óta nem volt tábori mise.” A miséről a 17-esek soraiban szolgáló Szabó István hadnagy is beszámolt a Kárpáti hó című 1915-ben megjelent könyvében: „A falu csak néhány apró viskó, a gránát ezeknek a felét is széttépte. A középen egy dombon romokban a templom is, csak a bejárója, meg a homlokfalának egy része áll, itt van a tábori oltár. A templom előtt nagy szabad térség, ide áll föl a zászlóalj.” A kutatás során sikerült azonosítani, hogy a hősi halottak a székesfehérvári 17. honvéd, és a budapesti 1. honvéd gyalogezred egykori katonái. A listán megtalálható az 1915. március 1-én hősi halált halt Tóth István századosnak, a 17/III. zászlóalj parancsnokának a neve is. Temetéséről így emlékezett ezredparancsnoka, Márky alezredes: „Maga Tóth István százados, zászlóaljparancsnok, kinek életében ez volt az első csatanapja, már reggel 6 órakor fejlövéssel hősi halált halt, segédtisztje pedig megsebesült. Tóth István századost a jobbosi templomnál egyházi szertartás megadása mellett temettettem el.” (Rózsafi János, Nagy háború blog)
A repejői emlékművet 2014-ben a görögkatolikus templom előtt állították, a székesfehérvári Krajczáros Alapítvány kezdeményezésére, az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával. A budapesti 1., a székesfehérvári 17., a debreceni 3. és a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred hősei pihennek itt. Repejőn a főútról a templomhoz vezető utcában egy 1906-ban állított magyar feliratos kőkeresztet is találunk: egy valódi emlékkő, ami arról mesél, hogy 100 esztendeje még idefent, északi határvidékünkön is éltek magyarok.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a görögkatolikus templom előtti katonatemető.
