A források arról mesélnek, miszerint a szász Vessződ csak lassanként illeszkedett be Nagysinkszékbe; a 15–16. században többször is mint nemesi birtokot említik. Még I. Apafi Mihály is birtokolta, aki 1685-ben zálogba is adta Vessződ tizedét a vajdahunyadi Petru Marcuțannak. Vessződ községben azonban már se szász, se magyar szórványt nem találni. Árpád-kori temploma, amelyet a 16. században csarnoktemplommá alakították át, külsőben megújulva, de magányosan viseli sorsát. Az első megrázkódtatás 1707-ben érte, amikor a császári hadak dúlták fel Vessződöt. Aztán a 19. században a körfal és a tornyok nagy részét lebontották, csak a kaputorony és egy rövid falszakasz maradt meg. Az 1914-ben épült evangélikus iskola is kiüresedve szomorkodik, nem koptatják már padjait szász diákok.
Vessződ előtt található Vérd, itt is áll egy ramaty állapotban lévő erődtemplom, amely sokat változott a középkor óta.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja az evangélikus templom előtti tér.
