Fenes felé a sík egy régi diadalra emlékeztet: 1682-ben itt verték szét a Belényest feldúló szerbeket Thököly Imre csapatai. Ma már csak a lakosság fele magyar, mégis megőrződött itt valami a Fekete-Körös menti hegyvidék és az Alföld peremén kialakult életmódból, a sajátos építkezési formákból és a jellegzetes népviseletből.

Az 1800-as években épült „módos paraszti házat” a Vura család mentette meg a pusztulástól és 2010-ben takaros tájházként nyílt meg a turisták számára.

Fenesről 5 kilométeres túra után érkezünk a 13. században épült Bélavár, más néven Fenesi vár romjaihoz. Már csak néhány falmaradvány és a csonka öregtorony próbál elrejtőzni a fák között a változó idők szelei elől.

Pedig volt idő, amikor büszkén őrködött a környék bányái és az itt áthaladó utak felett. A hagyomány IV. Bélát, a földhöz ragadtabbak Vince váradi püspököt jelölik meg építtetőjeként. Ami biztos, a várat a Borsa nembeli erdélyi vajda 1294-ben sikertelenül ostromolta. A 17. században meg a tatárok, majd a törökök kóstolgatták falait. Végső pusztulását a Rákóczi-szabadságharc bukása hozta el, miután az osztrákok végleg lerombolták.