A Gyergyói medence egyik legősibb településén, a Szármány-hegyi fenyvesek árnyékában a 17. században telepedtek meg a ferences barátok. A védfallal körülvett kolostorépület és a hozzá csatlakozó barokk stílusú Nagyboldogasszony templom falai az évszázadok során mintegy 800 ferences barátnak nyújtottak otthont. Közülük tán a legismertebb a Kájoni-kódex alkotója, Kájoni János polihisztor rendházfőnök volt, aki végső nyughelyét is itt találta meg. 1771-től közel 150 éven át iskola is működött a kolostorban. Aztán jött az atesista diktatúra és 1951-ben elüldözték innen a barátokat. Hosszú börtönévek vártak Ferencz Ervin atyára is, aki kiállva minden próbatételt, visszatért ide és 40 évnyi kényszerszünet után valami felfoghatatlan égi erővel felvértezve látott neki a halálra ítélt ferences kolostor feltámasztásának.
Szárhegy másik ékessége a Lázár család ősi, 15. századi eredetű kastélya ami azokban az időkben épült, amikor még Ervin atya ferences szellemisége volt az uralkodó. Ebben a szellemben nevelkedett itt többek között az ifjú Bethlen Gábor, Erdély későbbi nagy fejedelme is. A pompás pártázatos reneszánsz udvarház a Lázár család emelkedésével Székelyföld egyik legfontosabb katonai-közigazgatási központjává nőtte ki magát. Többszöri átépítés és felújítás után aztán 1842-ben egy tűzvész lett a végzete. Azóta építik, építgetik újjá, de az élet nem halt ki innen teljesen, s az ódon épület a közügyek helyett a művészet szolgálatába szegődött. Míves falai 1974 óta rendszeresen rangos képzőművészeti alkotótáboroknak adtak keretet.