„Sebesvár és Sólyomkő várurai jó barátságban éltek. Egyiknek daliás fia, a másiknak tündérszép leánya volt. Szüleik megegyeztek, hogy gyermekeiket összeházasítják. Később azonban, amikor kitört az országban a pártütés, a barátokból egyszerre ellenségek lettek, s gyermekeiket is szétválasztották. A fiatalok azonban nem akartak lemondani egymásról. Sólyomkő vára urának fia megszöktette Sebesvár urának szépséges leányát. A leány apja utolérte a fiatalokat, és levágta a fiút. A fiát vesztett apa bosszúból leromboltatta ellenfelének várát.” (Ricci József: A kalotaszegi Sebesvár, 1997)
Ma már csak a legendák lakoznak a kalotaszegi Sebesvár fedetlen Öregtornyában. Királyi várnak épült egy ősi földvár helyén, a tatárjárás után. Kalotaszeg vára és – uradalmi központja után – a Hunyad nevet is viselte. A török időkben Erdély nyugati kapuit hivatott őrizni. 1598-ban, amikor az oszmán Váradot ostromolta, Báthori Zsigmond itt húzta meg magát seregével. Két esztendő múlva már a fenesi csatában megsebesült II. Rákóczi Györgynek nyújtott menedéket. A kuruc szabadságharc után az osztrákok jó szokásuk szerint lerombolták.
Az 1800-as években egy részét újra felépítették, majd a 2020-as években felújították. A főútról 2 kilométert kell beautózni, hogy a vár alatti placcra érjünk; innen 200 méteres séta a vár. Szabadon látogatható, belépődíj nincs. Magyar nyelvű tájékoztató nincs, csak román és angol. (Sebesvár román település.) A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a vár.
