A Lápo­si-meden­cé­ben az elro­má­no­so­dott Árpád-kori fal­vak ten­ge­rén már csak néhány magyar tele­pü­lés képez nyel­vi szi­ge­tet. Ilyen Magyar­lá­pos is, ami kis vám­sze­dő hely­ből mező­vá­ros­sá nőt­te ki magát, majd 1603-ban már a Lápos fel­ső völ­gyé­re kiter­je­dő ura­da­lom köz­pont­ja lett. Ahogy Kádár József meg­je­gyez­te, nagy­sza­bá­sú vásá­ra­in szín­tár­su­lat is ját­szott a zsú­fo­lá­sig meg­telt isko­lá­ban: „Magyar szó, magyar szín­pa­don, a magyar­ság vég­vá­rá­ban!” A vég­vár mára erő­sen meg­ro­gyott, 12 ezer lakó­já­ból alig több mint 1200 a magyar, több­sé­gük refor­má­tus. A refor­má­ció ide­jén az uni­tá­ri­u­sok vol­tak több­ség­ben, de 1622 után a refor­má­tu­sok bir­to­ká­ba került a tele­pü­lés temp­lo­ma. Ezt a temp­lo­mot a refor­má­tu­sok lebon­tot­ták, és 1838–60 között épí­tet­tek újat. A val­lá­si türe­lem rit­ka pél­dá­ja­ként a refor­má­tu­sok 1838 után új temp­lo­muk fel­épü­lé­sé­ig a római kato­li­kus temp­lom­ban tar­tot­ták isten­tisz­te­le­te­i­ket. Temp­lo­muk­kal szem­ben a kato­li­kus Isten­há­zá­ban Szent Lász­ló alak­ja is fel­tű­nik egy fres­kón, amint épp vizet fakaszt meg­fá­radt kato­ná­i­nak. Szük­sé­ge is van Szent Lász­ló fris­sí­tő szel­le­mé­re a Lápos-men­tén por­la­do­zó magyar­ság­nak.

(A jel­vény­szer­ző moz­ga­lom iga­zo­ló­pont­ja a kato­li­kus temp­lom.)

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 191. rész: Lápos-hegység — Kincsek a felszín alatt és fölött