A Láposi-medencében az elrománosodott Árpád-kori falvak tengerén már csak néhány magyar település képez nyelvi szigetet. Ilyen Magyarlápos is, ami kis vámszedő helyből mezővárossá nőtte ki magát, majd 1603-ban már a Lápos felső völgyére kiterjedő uradalom központja lett. Ahogy Kádár József megjegyezte, nagyszabású vásárain színtársulat is játszott a zsúfolásig megtelt iskolában: „Magyar szó, magyar színpadon, a magyarság végvárában!” A végvár mára erősen megrogyott, 12 ezer lakójából alig több mint 1200 a magyar, többségük református. A reformáció idején az unitáriusok voltak többségben, de 1622 után a reformátusok birtokába került a település temploma. Ezt a templomot a reformátusok lebontották, és 1838-60 között építettek újat. A vallási türelem ritka példájaként a reformátusok 1838 után új templomuk felépüléséig a római katolikus templomban tartották istentiszteleteiket. Templomukkal szemben a katolikus Istenházában Szent László alakja is feltűnik egy freskón, amint épp vizet fakaszt megfáradt katonáinak. Szüksége is van Szent László frissítő szellemére a Lápos-mentén porladozó magyarságnak.
(A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a katolikus templom.)