A tör­té­nel­mi Erdély leg­észa­kibb tele­pü­lé­sé­nek, Erzsé­bet­bá­nyá­nak Kádár József köl­tői soro­kat szen­tel a Szol­nok-Dobo­ka vár­me­gye mono­gra­p­hi­á­já­ban: „… a világ­tól messze érzi magát az ember. Vala­mi fel­sé­ges lát­vány a völgy­ben elhú­zó­dó bánya­te­lep, sza­ka­dó patak­ja­i­nak veres­lő köve­i­vel, az apró házak füs­töl­gő kémé­nye­i­vel, a feny­vek­től setét­lő impo­záns kör­nye­zet­tel”. Erzsé­bet­bá­nya nevét Szi­lá­gyi Erzsé­bet­nek, Hunya­di János fele­sé­gé­nek tisz­te­le­té­re kap­hat­ta, aki­nek – a legen­da sze­rint – a bir­to­ká­ban volt egy ide­ig az itte­ni arany­bá­nya. Sok magyar került ide a bányá­szat­nak köszön­he­tő­en; a tele­pü­lés­nek van refor­má­tus és kato­li­kus közös­sé­ge is. Az erzsé­bet­bá­nyai római kato­li­ku­sok 2008-ban szen­tel­ték fel új, az Iste­ni Irgal­mas­ság tisz­te­le­té­re épí­tett temp­lo­mu­kat, a régi temp­lo­mot az orto­do­xok hasz­nál­ják.