A Kál­no­ky vadász­kas­tély a 17. szá­zad­ban épült és vadász­kas­tély­ként szol­gált a neme­si Kál­no­ky csa­lád­nak. 2017 tava­szán sike­rült befe­jez­ni a vissza­ál­lí­tá­si mun­ká­la­to­kat, így egy műkö­dő múze­um jött lét­re ben­ne. Az Erdé­lyi Élet Múze­u­má­ban bete­kin­tést nyer­he­tünk a 17. 18. és 19. szá­za­di erdé­lyi neme­si élet­be beren­de­zett szo­bá­kon keresz­tül. A Kál­no­ky csa­lád az első szé­kely csa­lá­dok közé tar­to­zott, amely­ről van­nak írá­sos emlí­té­sek ebben a régi­ó­ban. A neme­si címert, II. Lajos magyar király­tól kap­ta a csa­lád. A csa­lád legen­dá­ja sze­rint, Kál­no­ky And­rás test­őr­ka­pi­tá­nya volt Nagy Lajos király­nak, aki nagyon sze­re­tett Erdély­ben vadász­ni. Egy ilyen alka­lom­mal a király vala­hogy elté­vedt az erdő­ren­ge­teg­ben, eltör­te a lán­dzsá­ját, kilőt­te az utol­só nyíl­vessző­jét, egye­dül állt ott fegy­ver­te­le­nül, ami­kor szem­be­ta­lál­ta magát egy hatal­mas anya­med­vé­vel, és ami­kor az már készült letép­ni a király fejét, akkor érke­zett K. A. , aki íjá­val cél­zott és nyíl­ve­sző­jé­vel az utol­só pil­la­nat­ban a kitá­tott szá­jú med­vét a szá­ján keresz­tül lőt­te meg. A király pedig azt mond­ta: And­rás, hálás vagyok neked, mert meg­men­tet­ted az éle­te­met, választ­hatsz a fele király­sá­gom vagy egy gyö­nyö­rű címer között. Ugye, a csa­lád nagyon sze­rény volt min­dig, ezért a címert válasz­tot­ta és maradt is ezzel a címer­rel.

A kas­tély föld­szin­ti terem­so­ra a hoz­zá­juk kap­cso­ló­dó két bás­tya­szo­bá­val a 17–19. szá­za­di erdé­lyi neme­si és pol­gá­ri élet szeg­men­se­it mutat­ja be. A két bás­tya­szo­bá­ban – az egy­ko­ri szo­kás­nak meg­fe­le­lő­en – beren­de­zett 19. szá­za­di jel­le­gű háló­szo­bák­hoz kap­cso­ló­dó ter­mek­ben egy-egy sza­lon kerül beren­de­zés­re –bie­der­mei­er és óné­met stí­lus­ban –, a három közép­ső terem­ben pedig a 17–19. szá­za­di élet­mód­ba tekint­het be a láto­ga­tó 3 külön­bö­ző tema­ti­ka alap­ján.

A dísz­te­rem, az Euró­pá­ban egye­dül­ál­ló erdé­lyi késő rene­szánsz – kora barokk (17–18. szá­zad for­du­ló­ja) stí­lu­sá­ban mutat­ja be egy főúri kas­tély leg­rep­re­zen­ta­tí­vabb részét a hang­ver­se­nyek­re is alkal­mas ebéd­lőt és tánc­ter­met.

A követ­ke­zőt az „Asszony házá­nak” nevez­tük el, ahogy a kora­be­li meg­ne­ve­zés jel­zi a ház úrnő­jé­nek a szo­bá­ját. Ebben az asszony tár­gya­in és szo­ká­sa­in keresz­tül ele­ve­ned­nek fel a késő rene­szánsz – kora barokk kor­szak min­den­nap­jai. Ezután az „Úr háza” – azaz a kas­tély urá­nak szo­bá­ja követ­ke­zik, a 19. szá­za­di nemes­em­ber szo­ká­sa­i­nak és tár­gya­i­nak bemu­ta­tá­sá­val. A már emlí­tett ún. Óné­met sza­lon­ban a három­szé­ki kuri­á­lis világ pol­gá­ro­sult tárgy­kul­tú­rá­ja lát­ha­tó.

A pin­ce­szint kife­je­zett múze­u­mi rész­le­ge a szám­mal jel­zett bás­tya föld­szin­ti bol­to­zott szo­bá­ja és annak elő­te­re, aho­vá a kas­tély­tör­té­ne­tet és a fel­újí­tást bemu­ta­tó pan­nók, és a mun­ká­la­tok során elő­ke­rült régé­sze­ti lele­tek kerül­nek.

Az egy­ko­ri pin­cék ter­me­i­ben beren­de­zés­re kerü­lő kávé­zó­ban egy 18. szá­za­di kony­ha­sa­rok rekonst­ruk­ci­ó­ja eme­li majd a tér han­gu­la­tát.

A pin­ce­szin­ten a kiszol­gá­ló helyi­sé­gek miatt kis terü­le­tet fog­lal el a múze­um, viszont az épü­let­ben meg­va­ló­su­ló kul­tu­rá­lis tevé­keny­sé­gek egy része a kávé­zó teré­ben való­sít­ha­tó meg, így han­gu­la­tá­ban annak is követ­nie kell a fen­ti kon­cep­ci­ót. A kávé­zó teré­ben fel­ál­lí­tott cse­re­pes tűz­hely mel­lett az egy­ko­ri kas­tély­kony­hát fel­idé­ző ente­ri­őr kerül fel­ál­lí­tás­ra cseb­rek­kel, hasz­ná­la­ti kerá­mia­edé­nyek­kel, szá­ra­dó gyógy­nö­vé­nyek­kel stb.

A len­ti bol­to­zott tér­ben és annak elő­te­ré­ben az elő­ke­rült régé­sze­ti lele­tek: edény­tö­re­dé­kek, kály­ha­csem­pe töre­dé­kek stb. és azok rekonst­ruk­ci­ós raj­zai kerül­nek kiál­lí­tás­ra, a kas­tély épí­tés­tör­té­ne­tét bemu­ta­tó szö­ve­ges-raj­zos pan­nók kísé­re­té­ben.

A man­zárd­szo­bá­kat külön­bö­ző isko­la utá­ni tevé­keny­sé­gek­re hasz­nál­juk, ahol a falu­ban élő gye­re­kek­nek tar­tunk plusz órá­kat, Baró­ti taná­rok segít­sé­gé­vel.

A kas­tély­kert egy részét is sike­rült vissza­ál­lí­ta­ni a levél­tá­ri doku­men­tu­mok alap­ján, így most egy rene­szánsz fűszer ker­tet és egy tavat fila­gó­ri­á­val tekint­het meg az ide láto­ga­tó.