A középkori eredetű kisnemesi falut évszázadokig elkerülték a világhódító eszmék, sokáig tartották magukat a hagyományok és a tájegység leggazdagabb falvai közé tartozott. Aztán az 1950-es évek szövetkezeti rendszere lassan bontani kezdte a rendet a Jód pataka völgyében. De az állattenyésztés, a kézművesség és a népzenei kultúra még életben van errefelé. A hitet sem sikerült kiölni a néplélekből, a helyiek becsben tartják sajátos havasi építészeti örökségüket, fából faragott fohászaikat. Görög katolikus fatemplomaikból a faluban mindjárt három is van. Az alsó fatemplom 1717-ből való.
A felső, Istenszülő születése templom egy korábbi helyén épült az 1620-as években.
Ezek a templomok sajátos szintézist képviselnek a keleti bizánci és a nyugati gótikus formák között. És bár szerényen bújnak meg a máramarosi völgyekben, különleges értékükre messze földön felfigyeltek. Olyannyira, hogy nyolc máramarosi fatemplom is a Világörökség részét képezi.