A reformáció iskolateremtő törekvésének köszönhetően a 16-17. században Darócnak bizonyíthatóan már létezett iskolája. 1826-ban építettek új „oskolaházat”, amely a javításokkal 1879-ig szolgált, amikor helyére téglából tágas épületet emeltek. Mielőtt az egyház hozzákezdett volna az építkezéshez, mérnöki számítást kért a várható költségvetésről. Az iskolaház költségvetése majd 2830 forintra rúgott, és terveit Czudtanich Gyula mérnök baranyavári keltezésű levelében küldte el a település lelkészének 1878. július 19-én.

Az építkezés idején az iskolát helvét hitvallásúként és magyarként tartották nyilván, 135 tanulója volt.

A trianoni határok megvonása után Várdaróc is a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz tartozott, akkor államosították egyházi iskoláját. Önállóságát az 1959–60-as tanévben veszítette el, amikor a daróci, kopácsi és laskói egyesülésével létrejött a Petőfi Sándor Általános Iskola, a Drávaszög első magyar központi iskolája. Ettől kezdődően a daróci alsó tagozatos intézményként folytatta működését.

A paplak szomszédságában álló, XIX. századi, tanítói lakással ellátott ezen épület 1990-ig szolgált, amikor elkészült az új iskola és az óvoda. Udvara és környéke a gyermekek kedvenc játszóhelye volt. A falu minden lakója megfordult benne, közösségi házként is működött.

2011-ben a romos épület új funkciót kapott: a református egyházzal megkötött egyezmény értelmében a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége harminc évre megkapta az épület használati jogát. A HMDK anyaországi támogatással végezte a felújítást, az épületet 2015-ben adták át.

Azóta az előtere és az udvar egy része is megújult, 2019-ben az udvar teljes felújítását tervezzük, hogy szabadtéri rendezvények megtartására is alkalmas legyen.

Az épület egyik régi osztálytermében kapott helyet az iskolatörténeti gyűjtemény, a másik részében pedig a helytörténeti gyűjtemény, és további tárgyak, dokumentumok láthatók a falu múltjából a másik osztályteremben is. Az udvar jövő évi rendezésével egy külső kiállítórésszel is bővül majd az épület.