Harasz­ti­ban a 1980-as évek máso­dik felé­től műkö­dött hely­tör­té­ne­ti múze­um, melyet Gyur­ko­vics Hunor fes­tő- és gra­fi­kus­mű­vész ren­de­zett be, aki egész éle­té­ben elő­sze­re­tet­tel gyűj­töt­te a régi­sé­ge­ket. Bár a dél­szláv hábo­rú miatt a múze­um is bezárt, a meg­men­tett tár­gya­kat 2010-ben ismét kiál­lí­tot­ták Gyur­ko­vics Nép­raj­zi Gyűj­te­mény néven. A harasz­ti táj­ház ma a vidék egyik leg­gaz­da­gabb nép­raj­zi gyűj­te­mény­nek ad ott­hont.

A 90-es évek végén, Hor­vát­or­szág más terü­le­te­i­hez hason­ló­an, itt is meg­kez­dő­dött a fel­újí­tás. Köz­ben a paró­ki­á­ba egy fia­tal lel­kész­há­zas­pár köl­tö­zött, így a pusz­tu­lás­tól meg­men­tett nép­raj­zi gyűj­te­mény­nek új helyet kel­lett talál­ni.

2010-ben az örök­ség a harasz­ti refor­má­tus temp­lom tövé­ben talál­ha­tó kicsi, fehér­re meszelt, piros tetős épü­let­be került, amely a falu egyik leg­öre­gebb háza. A három helyi­sé­ges paraszt­ház egy­kor a módo­sabb csa­lá­di házak egyi­ke volt a tele­pü­lé­sen, azon­ban az idő meg­tet­te a hatá­sát, így a múze­u­mi tár­gyak beköl­töz­te­té­se előtt ala­pos fel­újí­tás­ra volt szük­ség.

Jelen­leg ez a leg­job­ban meg­őr­zött örök­sé­ge a harasz­ti magyar­ság­nak. Sok mun­kát igé­nyel az a törek­vés, hogy a magyar nyel­vet éltes­sék ezen a tele­pü­lé­sen a beszéd és ének­lés terén egy­aránt, ebben pedig segít a nép­raj­zi gyűj­te­mény, ugyan­is arra emlé­kez­te­ti a falu népét, hogy milyen vál­to­za­tos és sok­szí­nű volt a magyar nép­ha­gyo­mány e terü­le­ten, amit meg is kell őriz­ni.

Ugyan­csak fon­tos a helyi­ek szá­má­ra, hogy segít­sé­gé­vel bemu­tat­hat­ják a régi magyar falu­si élet­mó­dot a fia­ta­lok­nak.