Hava­sa­ink álta­lá­ban olyan tele­pü­lés­ről kap­ják a nevü­ket, amely­hez föld­raj­zi és tör­té­nel­mi szem­pont­ból is erő­sen kötőd­nek. Így van ez a Gya­lui-hava­sok­kal is, mely­nek név­adó köz­sé­ge, az Árpád-kori Gya­lu a Várad-Kolozs­vár főút­vo­na­lon fek­szik, ott, ahol a Hideg- és a Meleg-Sza­mos egye­sül.

Elár­vult, meg­ros­kadt vár­kas­té­lya más világ­hoz szo­kott. Az erdé­lyi püs­pök­ség 14. szá­za­di várá­nak a török hódolt­ság ide­jén fon­tos sze­rep jutott. Egy ide­ig Gya­lun tar­tot­ta udva­rát a Budá­ról elűzött özvegy Iza­bel­la király­né. Várad püs­pö­ke, Frá­ter György 1541-ben itt kötött tit­kos egyez­ményt Habs­burg Fer­di­nánd királlyal. Soká­ig az erdé­lyi feje­del­mek és a Habs­burg ural­ko­dók csa­tá­ro­zá­sa­i­nak szín­he­lye volt, majd a kuruc kor után a máso­dik világ­égé­sig a Bán­ffy csa­lád bir­to­kol­ta. 20. szá­za­di sor­sát Gya­lu sem kerül­het­te el: újko­ri pusz­tu­lá­sá­nak talán gátat szab­hat­na, ha a Bán­ffy csa­lád leszár­ma­zott­já­nak sike­rül­ne vissza­igé­nyel­nie ősi jus­sát.

Gya­lu­ban jár­va gon­dol­junk a mél­tat­la­nul elfe­le­dett köl­tőnk­re, Sér­tő Kál­mán­ra is, aki 1941-ben az itte­ni sza­na­tó­ri­um­ban tért meg a Terem­tő­höz.

Hazajáró epizódban szerepelt:

• 134. rész: Gyalui-havasok — Átmenetek a Szigethegységben