Bélfenyéren a faluszélen, egy elhagyott temetőben kopjafa hirdeti, hogy Bóné András kapitány „szürke por ködéből kelő kuruc serege” 1703-ban legyőzte a rác martalócokat. A „szép magyar leventék, aranyos vitézek” ezzel a dél-bihari diadallal nagy lökést adtak a kibontakozó Rákóczi-szabadságharcnak. Miután Bélfenyér öreg, román kori katolikus temploma „oly kicsi vala, hogy híveinek felét sem fogadhatá magába”, Kollonitz László nagyváradi püspök 1785-ben új Isten házát emelt helyére. „Istenemnek, fajomnak” – ezt hirdeti a templommal szemben az egykori zárdaépület, amit már Bunyitay Vince kanonok építtetett a leánynevelő vincés nővérek számára. 1949-ben elüldözték az apácákat, de a visszaszolgáltatott ház, hála Kiss Márton plébános atyának és a Kolping Családegyesületnek, ma újra a felnövekvő nemzedéket és a szülőföldön maradást szolgálja. Bélfenyér tartja magát!
A jelvényszerző mozgalom igazoló pontja az egykori vincés zárda kertje.
