A Vörösmarti Tájmúzeum története az 1970-es évek végén a Deák-szurdok egyik présházában kezdődött, amelyet Baranyai (Schneider) Júlia alakított át egyfajta kiállítóteremmé. A tanárnő évtizedeken át gyűjtötte a Drávaszögben a vidék tárgyi és írásos emlékeit, ezek kaptak helyet az említett pinceházban, ahol azonban a párás levegő kikezdte a felbecsülhetetlen értékű kincseket, és a folyamatosan bővülő anyag miatt a hely mindinkább szűknek bizonyult.  Baranyai Júliának másodszor is sikerült megmentenie a tárgyakat a pusztulástól. A gyűjteményt a zsúfolt pinceházból egy, a falu főutcáján álló, 1880-ban épült volt egyházi épületbe költöztették.

1986-tól 91-ig Baranyai Júlia Múzeumi Gyűjtemény néven működött, azonban a háborús években (1991-97) a kiállítás egy részének nyoma veszett, a maradék pedig károsodott. 2013-ban újították fel

A felújított épületben berendezett múzeum három részlegből áll: az egyik helyiségben néprajzi és helytörténeti jellegű dolgok, a másikban olyan régiségek láthatók, amelyek többségükben az eszéki Szlavón Múzeum által vezetett vörösmarti feltárások során kerültek elő. A harmadik részleget a bormúzeum fogja alkotni, itt régi, a szőlőfeldolgozásban használatos eszközök lesznek kiállítva.

A Bormúzeumban a Drávaszög jellegzetes borai is megtalálhatók, többek között a rizling, a kékfrankos és a chardonnay.