Az alpesi tájat idéző, sajátos szerkezetű, szétszórt házcsoportok alkotta Brennbergbánya Magyarország egyik legnyugatibb csücskében, a Soproni-hegység erdejének mélyén fekszik, ezért jó kiindulópontja lehet a Trianonban kettészakított hegyvidéken tett kirándulásoknak, gyalogtúráknak.

Itt volt Magyarország legelső szénbányája. Egy soproni szögkovács fedezte fel az 1750-es években, hogy a felszínre kibúvó szén tüzet fogott. A város rövidesen külfejtéssel kezdte el bányászni az “égő követ”. Még a XIX. század első felében is ez a bánya volt Magyarország legnagyobb szénbányája. Hajózható csatorna építését is tervbe vették Bécs és Sopron között, hogy a szenet könnyebben szállíthassák az osztrák fővárosba. A II. Világháború után államosították a bányát, majd a művelést beszüntették, a nagy mélységben folyó munka technikai nehézségeire hivatkozva. 1956 novemberében még egyszer sor került a brennbergi szén felhasználására. A forradalom napjaiban ezzel a szénnel biztosították Sopron kórházainak és legfontosabb üzemeinek ellátását.

A falu központjában álló Szent Borbála templom az egyetlen az országban, ahol egy épületen belül kapott helyet a söntéspult és az oltár. Az itt dolgozó lengyel vájárok kérésére építették a templomot még 1930-ban. A hivatalosan Bányász Pince néven működő italmérés előtt csillék, bent a falon ruhák és használati tárgyak emlékeztetnek a bányász múltra.