„A leg­könnyeb­ben talán úgy tud­nánk defi­ni­ál­ni a csú­szó­má­szó­kat, hogy vagy sok­kal keve­sebb, vagy sok­kal több lábuk van, mint nekünk. A kemény­re fagyott bör­zsö­nyi hegye­ken ilyen­kor nem talál­koz­ni velük, bevac­kol­ták magu­kat a kövek alá békés, nyir­kos odvuk­ba, téli álmu­kat alusszák. De ilyen­kor sem marad a Bör­zsöny ilyen álla­tok nél­kül, hiszen már 22. alka­lom­mal hívo­gat­ja ez a külön­le­ges tel­je­sít­mény­tú­ra a túrá­zók, futók szá­za­it a leg­ma­ga­sabb bér­ce­i­re. Idén sem adta könnyen magát a mara­to­ni táv…”  — így kez­dő­dik a Turis­ta Maga­zin élmény­be­szá­mo­ló­ja a Haza­já­ró Egy­let évzá­ró túrá­já­ról, a Bör­zsöny Vul­kán­tú­rá­ról, ame­lyet decem­ber 14-én ren­dez­tünk ked­venc hegy­sé­günk­ben. Vörös Atti­la írá­sa érzék­le­te­sen fog­lal­ja össze az idei Vul­kán min­den örö­mét, nehéz­sé­gét, aki kíván­csi rá, itt tud­ja elol­vas­ni a tel­jes cik­ket.

A terep az elő­ző évek­hez képest viszony­lag barát­sá­gos volt, ennek köszön­he­tő­en igen jó ered­mé­nyek szü­let­tek: több, mint 100-an értek be 7 órán belü­li idő­vel! A Magas-Bör­zsöny­ben 10–15 cen­ti hó volt, ezért a szint­időt meg­nö­vel­tük 13 órá­ra. Talán ennek is köszön­he­tő a 93 szá­za­lé­kos tel­je­sí­tői arány. Amit kicsit saj­ná­lunk, az a Nap hiá­nya; a bör­zsö­nyi kal­de­rát egész nap a köd ural­ta – bár így a zúz­ma­ra nem olvadt le a fák­ról, kivá­ló fotó­té­mát szol­gál­tat­va az indu­lók­nak. Az idei túra nem csak a túrá­zó­kat állí­tot­ta kihí­vás elé, hanem sok­kal­ta job­ban min­ket, szer­ve­ző­ket is, hisz idén 584-en vág­tak neki a táv­nak. (A rekor­dot a tava­lyi év tar­tot­ta 515 indu­ló­val.)

269-en elő­ször nevez­tek be a Vul­kán­tú­rá­ra, közü­lük 236-an tel­je­sí­tet­ték is a távot. Pal­kó Noé­mi is köz­tük volt, talán az ő bejegy­zé­se adja át leg­job­ban az első tel­je­sí­tés katar­zi­sát: „Meg­csi­nál­tam az első Vul­ká­nom! 7 óra 23 perc alatt. Hogy mi volt nekem ez a 7 óra? Hall­ga­tás, küz­de­lem, 3 óra fáj­da­lom, magány. Meg­tört ez most, Meg­tört a magá­nyom, ami­ben ott­ho­no­san érzem magam. Meg­tört a fáj­da­lom, amit képes vagyok tűr­ni. Meg­tört a küz­de­lem, ami min­den alka­lom­mal erő­seb­bé tesz. Meg­csi­nál­tam, de a Bör­zsöny győ­zött. Vissza­té­rek? Nem kér­dés, vissza! Nem azért, hogy szi­vas­sam magam, hanem azért, hogy meg­ta­nul­jam ural­ni az érzel­me­im. Maga­mért. A Bör­zsöny min­dig vár.”

Az idei túrát két nagy­sze­rű ember emlé­ké­nek ajánl­juk. Teszáry Károly erdő­mér­nök, a Duna-Ipoly Nem­ze­ti Park bör­zsö­nyi táj­egy­sé­gé­nek egy­ko­ri veze­tő­je éle­té­nek 86. esz­ten­de­jé­ben, 2024. novem­ber 27-én hunyt el. A Dré­gely­vár Ala­pít­vány tisz­te­let­be­li elnö­ke­ként a dré­ge­lyi vár állag­meg­óvá­sá­ért és hely­re­ál­lí­tá­sá­ért is ren­ge­te­get dol­go­zott. Moys Csa­ba, a Duna­ka­nyar köz­éle­té­nek kiemel­ke­dő alak­ja, szám­ta­lan civil egye­sü­let lét­re­ho­zó­ja és veze­tő­je 88 esz­ten­dő­sen hagyott itt ben­nün­ket 2024. novem­ber 11-én. Ő vezé­nyel­te le töb­bek között a Buda­pest-Szob Duna-bal­par­ti regi­o­ná­lis kerék­pár­út meg­va­ló­sí­tá­sát és a duna­ka­nya­ri ide­gen­for­ga­lom egyéb fej­lesz­té­se­it. Ami közös ben­nük, hogy mind­ket­ten ott bábás­kod­tak a Bör­zsöny Vul­kán­tú­ra szü­le­té­sé­nél. Emlé­kük legyen áldott!

Köszön­jük mind a 27 szer­ve­ző­nek a segít­sé­get, Jek­ler Gábor­nak a pazar fotó­kat, Gal­gó­czi Csa­bá­nak és a Duna-Ipoly Nem­ze­ti Park­nak azt, hogy nyit­va lehe­tett a nagy-hideg-hegyi turis­ta­ház, a Kali­fá­nak és az Iva­nics Cso­port­nak a támo­ga­tást és nem utol­só sor­ban a király­ré­ti Vadász­kas­tély­nak a rajt-cél hely­színt. Gra­tu­lá­lunk min­den indu­ló­nak, jövő­re talál­ko­zunk a Haza­já­ró Egy­let túrá­in!