„Mára a magyarság a Zsitva völgyében alaposan megcsappant. Az idők sodrában, vérzivatarában, századok zajában szétfutott a nyáj, odahagyva ősei ingatlanát, a magyar kisnemesség nem nagyon kapaszkodott az ősi röghöz, elinalt onnan, ahol büszke családok évszázadokon át megtalálták boldogulásukat…”
A Zsitva forrásvidékén már jártunk. Végignéztük, ahogy az Újbányai-hegységben születő folyó Aranyosmarótnál leérkezik a lágyabb dombvidékre. Egykori dunai síkvidéki torkolatvidékét is felkerestük már. Egykorit, mert a folyószabályozások miatt ma már a Nyitrába folyik és azon keresztül éri el a Dunát. Eljött az idő, hogy a Kárpátok és a Dunamente közötti kisalföldi szakaszára, a Garam-menti hátság nyugati peremére is ellátogassunk. A Zsitva völgyében a török háborúkat követő elnéptelenedés és idegen betelepülés nyomán egyre délebbre húzódott a szlovák-magyar nyelvhatár. S ahogy északabbra magasodnak a dombok, úgy ritkul meg a magyar szó is. De a Hazajáró ezen az átmeneti vidéken is megtalálja a magyar emlékeket és közösségeket.