"Hazánknak alig van oly ismeretlen, turista szempontból annyira elhanyagolt része, mint éppen a Nyitra völgye. Ha megkérdeznők turista kollégáinkat, Magyarország mely részében voltak már, bizonyára vajmi kevesen volnának, kik a Nyitra völgyéről tudnának beszélni. Pedig ez a keskeny, hosszúkás völgy könnyen megközelíthető és turista, történelmi, úgy művészi szempontból sok érdekeset nyújt, s a mi a fő, fellegvára volt mindig s ma is – a magyarságnak."
Hogy mennyire maradt a magyarság fellegvára ma a mitikus történelmi örökséggel bíró Zobor-hegy vidéke? A kérdés talán költőivé lett, költőivé tették az elmúlt sorvasztó évtizedek. De ha másik oldalról nézzük, talán az is csoda számba megy, hogy elszigeteltségében egyáltalán idáig megmaradhatott a Nyitra környéki ősi falvak magyar népének archaikus néphagyománya, anyanyelve és katolikus hite. A zoboralji falvak élő közösségeire már rácsodálkoztunk, most Zoborvidéknek talán még eldugottabb részeit, a Tribecstől északnyugatra a Hegymegett, és a Nyitrán túl a Vízmegett magyar emlékeit keressük és – anyanyelvi iskola és szentmise híján – a beolvadás előszobájában várakozó cseppnyi magyar közösségeket. De pusztuló emlékeink és az oldott kéveként széthulló magyarság mellett azért megújuló értékekkel és állhatatos magyarokkal is összehozza a sors a turistát.