„Zemplén vármegye Magyarország éjszaki részének leghosszabb vármegyéje. A galíciai határszéltől nyúlik le a Tisza és a Sajó egyesüléséig. A megye éjszaki része hegyekkel borított. Nagyobb síkságai csakis a déli és délkeleti részén vannak. Ilyen az Ondava-, Tapoly- és Laborc-folyók környékén elterülő lapály, mely a nagy magyar Alföldnek legéjszakibb nyúlványa.”
Ahol egykor hadak és kereskedők jártak, amit egykor honvédő harcok és országgyarapító nemzedékek tettek naggyá, ott ma már elcsendesülve folynak az elszürkült hétköznapok. Akár csak a Tapoly, az Ondava és a Laborc hegyek közül kiszabadult vizei. A királyi várak és főnemesi kastélyok puszta történelmi emlékek lettek. Varannó és Tőketerebes vidékéről is elfogyott már a magyar szó. De a Hazajáró nem tehet mást: addig kanyarog a Tiszát kereső folyók mentén, a Tokaj-Eperjesi-hegység és a Vihorlát közötti Zempléni-síkon, amíg fel nem tárja dicső korok ragyogó emlékeit és történeteit.