Titok­za­tos láp­vi­lág lako­zott a Kis­al­föld szí­vé­ben, a Kis-Duna, a Feke­te-víz és a Dud­vág kere­tez­te síkon, még a sza­bá­lyo­zá­sok előt­ti idők­ben. Délen, a Kis-Dunán túl Csal­ló­közt még úgy ahogy meg­véd­ték a szi­ge­tet kör­be­öle­lő vízek. Észak­ra Mátyus­föld már min­den kor­ban ki volt téve az ellen­nek. A ket­tő közöt­ti Víz­köz, a hont fog­la­ló magya­rok egyik leg­ősibb szál­lás­te­rü­le­te kitar­tott min­den vész­ben, és a jelen­kor hon­meg­tar­tói is pró­bál­nak ellen­áll­ni a tér­ség­be áram­ló iden­ti­tást őrlő roha­mok­nak. Gaz­dag vízi élő­vi­lág, tavak és für­dők, vízi­mal­mok és szak­rá­lis emlé­kek, meg­annyi érték jel­lem­zi a tájat, amit két keré­ken láto­gat meg a Haza­já­ró.