Vihorlát 2. — Vulkánrom Ung és Zemplén határán
Hazajáró műsorok

Vihorlát 2. — Vulkánrom Ung és Zemplén határán

378. rész
„Maga az egész Vihorlát tömeg oly bájosan szép példája középhegységeinknek, hogy valóban párját ritkítja. Sűrű lomberdői, kedves tisztásai, kristály forrásai, testet, lelket üdítők s e szép tulajdonsága mellett még könnyen meg is közelíthető.”
Behyna Miklós: A Vihorláton (1910)

Igen régen für­kész­tük már be az Észak­ke­le­ti-Kár­pá­tok vul­ká­ni soro­za­tá­nak mar­káns, de alig ismert tag­ját, a Vihor­lá­tot. A hábo­rí­tat­lan erdők­kel borí­tott ande­zit vul­kán­rom turisz­ti­kai fel­tá­rá­sát és kiépí­té­sét már a 19. szá­zad­ban meg­kezd­ték, a Sztá­ray csa­lád jóvol­tá­ból. De miu­tán a cseh­szlo­vák idők­ben nagy része kato­nai terü­let lett, a mai napig kiesik a turis­ták látó­kö­ré­ből. Még­is vissza­tér­tünk, hogy a Szin­nai-kő után most nyu­ga­ti, leg­ma­ga­sabb csú­csát, a név­adó Vihor­lá­tot is meg­hó­dít­suk. De előbb még für­ké­sző sze­mün­ket a zemp­lé­ni és ungi sík Árpád-kori magyar emlé­ke­i­re és ruszin fatemp­lo­ma­i­ra vet­jük.