„Maga az egész Vihorlát tömeg oly bájosan szép példája középhegységeinknek, hogy valóban párját ritkítja. Sűrű lomberdői, kedves tisztásai, kristály forrásai, testet, lelket üdítők s e szép tulajdonsága mellett még könnyen meg is közelíthető.”
Igen régen fürkésztük már be az Északkeleti-Kárpátok vulkáni sorozatának markáns, de alig ismert tagját, a Vihorlátot. A háborítatlan erdőkkel borított andezit vulkánrom turisztikai feltárását és kiépítését már a 19. században megkezdték, a Sztáray család jóvoltából. De miután a csehszlovák időkben nagy része katonai terület lett, a mai napig kiesik a turisták látóköréből. Mégis visszatértünk, hogy a Szinnai-kő után most nyugati, legmagasabb csúcsát, a névadó Vihorlátot is meghódítsuk. De előbb még fürkésző szemünket a zempléni és ungi sík Árpád-kori magyar emlékeire és ruszin fatemplomaira vetjük.