"Messze északon, Galícia határán, hazánk legzordabb vidékén, hatalmas hegységektől körülvéve fekszik hazánknak egyik legkevésbé ismert megyéje: Árva. Félreeső fekvése miatt sok tekintetben csakugyan árva a megye. Annál érdekesebb geographiai szempontból, s a természeti szépségek iránt érzékkel bíró utazó sok érdekes s szép pontot talál itt. Természeti szépségein kívül történelmi emlékei, s ethnographiai viszonyai is figyelmet érdemelnek."
Gondolta‑e volna a nagy földrajztudós, hogy 1920-ban úgy széjjel-szaggatják hazánkat, és vele Árva megyét, hogy még lengyel jóbarátainknak is jut belőlünk egy darabka. Legészakibb vármegyénk úgy elbújt az Északi-Tátraalja és a Beszkidek vonulatai közé, hogy erdős vidékét szinte csak a 16. századtól kezdték benépesíteni Árva főurai, a Thurzók. Jöttek is északról a lengyelek, délről a tótok, a Keleti-Kárpátokból meg a vlach pásztorok, akikből aztán a hegyvidék lakói, a gorálok lettek. Emelkedjünk fel a folyami hordalékkal és vaskos történelmi emlékekkel feltöltött Árvai-medencéből a Tátra szerényebb északi előhegységeire.