„Magyar-lengyel két jóbarát, együtt harcol, s issza borát…” Igen. De milyen a sors: hiába az évszázados barátság, amíg az I. világháború vége számunkra nemzeti gyászt hozott, addig Lengyelországban nemzeti ünnep lett 1918. november 11-e, amikor északi szomszédunk visszanyerte függetlenségét és egységét. Már csak hab a tortán, hogy a lengyeleknek még Magyarország területéből is jutott egy-két darabka. Igaz, ezek a szepességi és árvai részek a trianoni diktátum alapján Csehszlovákiát illették volna, ám a határviták lezárásaként, a belgiumi Spá városában 1920. július 20-án aláírt egyezmény alapján végül Lengyelországnak jutott felső árva mellett 14 szepességi falu, mintegy 1000 magyar lélekkel. Ahogy lengyel barátaink mondják, „megőrzésre átvették tőlünk.” A Szepesség egykori északnyugati csücskének persze ez nem volt újdonság, hisz egyszer Zsigmond királyunk már 360 évre elzálogosította a lengyel királyoknak. A Szepesi-Magurának ez a méltatlanul elfeledett, régi emlékeit csendesen őrző vidéke kerül most a Hazajáró terítékére.