Szatmári-sík – Templomok útján a Szamosháton
Hazajáró műsorok

Szatmári-sík – Templomok útján a Szamosháton

306. rész

“Nincs még egy vármegyéje hazánknak, amelyik minden vonatkozásban hívebben tükrözné vissza Szent István birodalmának összképét, mint Szatmár. Területén megtaláljuk kicsiben régi, szép Nagy-Magyarországunk minden tájtípusát, azok szépségeivel, értékeivel.” (Bodnár Lajos)

Vagy félezernyi dalt megírtam, s e szót: magyar, még le nem írtam. Csábított minden idegen bozót, minden szerelmet bujtató liget. Ó, mily hályog borult szememre, hogy meg nem láttalak, te elhagyott, te bús, kopár sziget, magyar sziget a népek Óceánján! (Dsida Jenő: Psalmus hungaricus)

Vajon milyen lehet az a táj, amely olyan költőt ringatott, aki ilyen sorokat képes leírni. És nem csak Dsida Jenő, de Bakócz Tamás, Kölcsey Ferenc vagy éppen Károli Gáspár is itt született Szatmárban. És persze a magyar szabadság. Amit annyiszor próbáltak gúzsba kötni, de mindig leverte láncait. Aki az elszakított részek magyarjait kárhoztatja, jusson eszébe, hogy mi lenne ez a nemzet Szatmár szülöttei és szelleme nélkül. Mert az nem Csengersimánál ér véget. Átkel a trianoni határon, végigszárnyal a kuruc fájdalomtól bús Szamos menti síkon, át a Szamosháton, hogy a középkori templomok színfalain túl beköltözzön a máig ott élő magyarok szívébe is.