„Az Észak­nyu­ga­ti-Kár­pá­tok ala­cso­nyabb, bel­ső, szer­te­ága­zó vonu­la­tá­nak egyik mél­tat­la­nul járat­lan tag­ja.” Így jel­le­mez­tük itt jár­tunk­kor a Sztrázsó-hegy­sé­get. Ha ez így van, akkor mit szól­jon a hegy­ség egyik déli leága­zá­sa, a Szá­raz-Mag­ura mész­kő­ge­rin­ce, ami alig 1000 méte­res magas­ság­ból eresz­ke­dik a Nyit­ra és mel­lék­vi­zei völ­gye­i­be. Turis­ta­ös­vé­nyek sűrűn behá­lóz­zák, de magyar turis­ta rit­kán tapos­sa azo­kat. Pedig olyan beszé­des csú­cso­kat hor­doz, mint a Kos­suth-szik­la vagy a Rokos. Ráadá­sul a hegyet sze­gé­lye­ző Nyit­ra völ­gyé­be és a Báni-meden­cé­be már több mint ezer éve meg­te­le­ped­tünk, ahogy a török elől észak­ra húzó­dó magyar főurak kas­té­lyai is itt van­nak még. Ennyi elég is ahhoz, hogy a Szá­raz-Mag­ura vidé­két is fel­he­lyez­zük a Haza­já­ró turis­ta­tér­ké­pé­re.