„Ez a vidék a köznemesek vidéke. Megmarad az egy-egy falut birtokló nemesek vidékének. A fennmaradt jobbágynevek arról tesznek tanúságot, hogy a lakosság itt szinte kizárólag magyar volt. Az az egy-két tót név, amely feltűnik, természetes következménye a vidék fekvésének és annak a jó földnek, melyet itt a jobbágyok művelnek.”
A Vág és a Nyitra közti dombvidéken rendesen átgázolt a történelem. Mátyusföld és Zoboralja átmeneti tájékán már csak elvétve élnek magyar közösségek. Mégis érdemes elbolyongani térben és időben, megújuló és omladozó emlékeink között. Akadnak itt ódon főúri kastélyok, amelyek éltetik a régi magyar nemesi birtokosok szellemét. S vannak még régi templomok is, amelyek Árpád házi szentjeink neveit hordozzák. Sőt, e sűrű történelmi színfalak között rátalálunk még a sorscsapásokat túlélő magyar szórványközösségekre is.