"A Kis- és Nagy-Fátra közét egy nem nagy terjedelmű, de igen kies völgymedencze foglalja el. A medenczét szegélyező magas, erdős és sziklás hegyek lépcsőzetesen ereszkednek alá a Túrócz vize felé. Keleten 45 kilométer hosszúságban, legterjedelmesb mészkőhegységeink egyike, a Nagy-Fátra szegélyezi; Itt-ott gnájsz és gránit is fordúl elő, de a legtöbb hegyet és csúcsot triasz és kréta-korszakbeli dolomit alkotja; ennek köszönhetik festői alakulásukat. Ez a rideg hegyvilág csak lejtős oldalágakat bocsát a Túrócz folyócska völgyébe, hol már számos helység szegélyezi a tövét, melyeknek határai a föld soványsága és az év nagyabb részét kietlenné tevő zordon időjárás miatt szűken teremnek; de nyáron gyönyörű zöld az egész táj…"
A piarista tudós, Lovcsányi Gyula leírása óta nagyot fordult a világ. Felső-Magyarországból egy tollvonással Szlovákia lett, de a táj, a régi Turóc és Liptó vármegye határhegysége mit sem változott. A Nagy-Fátra ma is régi fényében emelkedik a Felvidék középső részén, a Kis-Fátra, az Alacsony-Tátra és a Körmöci-hegység szomszédságában, északról a Vág, nyugatról a Turóc, keletről a Revúca völgye ölelésében. Az ypszilon alakú, két párhuzamos hegyláncból és egy déli magasabb gerincből álló hegység gerinceit kiterjedt havasi legelők takarják, minden évszakban ideális terepet nyújtva a gyephavas túráknak. A Hazajáró ezúttal a természeti értékei miatt 2002-ben Nemzeti Parknak nyilvánított Nagy-Fátra őszi színvilágára kíváncsi és legmagasabb, leglátványosabb, 1500 méter fölé nyúló tetőit látogatja meg. Bekukkantunk még az egykoron virágzó uradalmak, őrt álló várak, dolgos kisiparosok és szabadsághősök alakította Turóci-medencébe is, ahol magyar szóval már nem találkozhatunk, de egy-egy eldugott sírkövön vagy emlékművön, azért a kíváncsi turista előtt csak elősejlenek a magyar múlt lenyomatai.