„Az általában apró helységek sűrűn sorakoznak egymás mellett, kivált a lapályokon és a hegyek lábainál. Dél felől a Túrócz mellékén haladva, mind több érdekes pont tűnik elénk. Odább a mosóczi patak mellett találjuk a megye legnagyobb és legvagyonosabb községeinek egyikét, Mosóczot, széles ereszű, kémény nélküli házaival, gazdálkodó, kereskedő és főleg szövőipart űző tót lakosaival, kik büszkék arra, hogy Kollár János, kiváló tót író az ő falujokban született. A község nevezetessége Révay Ferencz báró szép kastélya.” (Lovcsányi Gyula: Túróczmegye)
Mosóc legismertebb szülöttje valóban Kollár János (1793–1852) evangélikus lelkész, a szlovákok nagy költője; szülőháza a róla elnevezett utcában van a neogótikus templom szomszédságában. Mosóc eredetileg két településből tevődött össze: az első, „Machyuch”, a második, „Terra Moys”, amely a helység mai nevét adta, a mai „Vidrmoch” helyén állt. Ebből a második elnevezésből – amelynek jelentése „Mois” földje – arra lehet következtetni, hogy a község egy bizonyos Mois tulajdona volt a régi időkben. A turóci kézművesség egykori fontos központja eleinte kiváltságos városkaként, a királyi Blatnica várának alárendelve fejlődött, majd 1527-től Mosóc a Révayak kezébe került. A család kastélyát könnyen megtaláljuk a település központjában egy nagy park szélén. A parkban áll a Révay család mauzóleuma és egy pavilon is. A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kastély előtti tér.

„A Túrócz völgye felől gyönyörű kép a Nagy-Fátra. A gagyeri völgy mellékén egymás után következnek a Drjenok, Tlsztá és Osztra hegyek fehérlő, szakgatott kréta-korú dolomittetőikkel. A Tlsztá a vidék legmagasb hegye. Terebélyes alját erdők, felsőbb tájait óriási sziklák borítják.” (Lovcsányi Gyula: Túróczmegye)
E csodás szirtek alatt, a Gader-patak völgyében bújik meg a gazdag múltú Blatnica. Olyan nemes családok váltották itt az őrséget, mint a Berzeviceiek, a Doncsok, a Pongráczok, a Neczpáliak, a Szapolyaiak, a Prónayak és a 16. századtól egészen 1945-ig a Révayak, akik Blatnica várából leköltöztek a faluba.
A faluban különleges épületekre lehetünk figyelmesek. A krónikák szerint a zniói jezsuiták tanították meg a túróci falvak népeit a növényolaj sajtolására és a sáfránytermesztésre. A túróci gyógyító-olaj árusok messze földre is eljutottak. Ezek a máig megmaradt jellegzetes házaik, posztóványoló és olajsajtoló melléképületeik ma már csupán turista-látványosságként szolgálnak. A falu központjában áll a Prónayak kastélya és kúriája, melyek a 18. században épültek. Itt forgatták az első szlovák játékfilmet, a Janosikot. A kúriában volt a Karol Plicka Múzeum, de ez mára bezárt. Plicka ismert fotós és filmes volt. A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kastély előtti tér.

A Blatnica-patak völgye fölötti, 685 méteres hegycsúcson emelkedő blatnicai várrom közel 8 évszázados múlt súlya alatt nyög. Korabeli jelentőségét jelzi, hogy fénykorában a turóci királyi ispánok viselték egyben a blatnicai várnagy tisztségét is. A középkorban nemes urak és hercegek építették, szépítették, majd lakták a Berzeviczyek, a Pongráczok, a Necpályak, és még Mátyás királynak is akadt dolga itt, amikor le kellett vernie a vár akkori lengyel urainak összeesküvését. Az uradalmat a XVI. században a Révay família kapta meg adományul. A vár később meghajolt Bocskai, Bethlen, majd Rákóczi katonái előtt is. Aztán 1790-ben a Révay család utolsó sarjai is kiköltöztek Blatnica várából. Azóta porladoznak falai, ám jó látni, hogy felismerték turisztikai jelentőségét, és ma is dolgos kezek munkálkodnak helyreállításán.
A vár legendája szerint a hegyen álló favár urának volt egy szép lánya, Emese. Apja a szucsányi vár urához, az öreg Omodéhoz akarta feleségül adni, de Emese a fiatal Edömért, Znió vár urát szerette. A fiatalok titkos találkozóját egy kóbor lovag, Ménhárd kileste, majd orvul leszúrta Edömért, és a lányt egy kunyhóba zárta. Miután foglyát továbbra is hiába ostromolta szerelmével, rágyújtotta a kunyhót. A lángoló ház ajtaját záró kötél azonban elégett, Emese megmenekült. Kedvese is túlélte a merényletet egy Blatna nevű juhász gyógyfüvei és felesége gondos ápolása következtében. Ménhárdot elfogták, majd állkapcsára lakatot tettek, hogy többé hamisan ne szóljon. Innen ered a mondás: „Lakatot tesz a szájára.”
Az omladozó falakról széttekintve a tájék változatlanul lenyűgöző. Hány nemes nemzedék láthatta Blatnica várának falairól ugyanezt a panorámát:
„Blatnicza egykori lovagvárnak romjai szomorúan néznek alá a Tlsztá hegy egyik oldaldombjáról a szép gagyeri völgyre. Valóságos alpesi tájkép! Magas, meredek sziklák, melyek sugár fenyűkkel benőtt, kiálló párkányzatukkal terraszokat alkotnak, oly szűkre szorítják helyenként a völgyet, hogy alig marad benne útnak hely a patak mellett. Szép és érdekes a Kozje szkali sziklatömeg. Nem kevésbbé gazdag tájképi szépségekben a Hubna mellékvölgy. Ezt őrzé Blatnicza vára.” (Lovcsányi Gyula: Túróczmegye)
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a szabadon látogatható vár, amely a Gader-völgyből a sárga rom jelzésen közelíthető meg (a völgyből 950 méter, 100 méter szintemelkedéssel).

Necpál déli határában áll a Brotnici kilátó, ahonnan igen szépen mutat Necpál és a Turóci-medence, illetve a felette emelkedő Kis-Fátra, de gyönyörködhetünk a Nagy-Fátra mélyére induló Necpáli-völgyben is, amely felett őrt áll a Lysec orma. Ebbe a festői turóci tájba teremtettek életet Necpál első lakói, közel ezer esztendeje.

A 13. században nyomban templomot is építettek maguknak, amit Szent László király tiszteletére szenteltek fel.

A Neczpáliak ősi birtoka a 15. században lett a Justh családé, akik egészen a 19. század végéig birtokolták a települést. A család uralma alatt Necpál mind gazdasági, mind kulturális értelemben felemelkedett. A 16. században Necpál lakossága az evangélikus hitre tért. 1592-ben megalapították az evangélikus gimnáziumot, Turóc vármegye első középiskoláját. A család tagjaival ma már csak a templom melletti síremléküknél találkozhatunk. Ott hagyták a kézjegyüket a falu központjában is, ahol 17. századi kéttornyos emeletes reneszánsz várkastélyuk nyugszik, feltámadásra várva. A kastély parkjában nem lelhetett örök nyugodalmat Rákóczi kiváló tábornoka, Petrőczy István sem, akit egykoron itt temettek el, de hiába keresnénk síremlékét, az egykori díszes kertben már a gaz az úr, ami mindent lehúz, altat és befed. Vajon ezt érdemli az a szabadsághős, aki oly híven harcolt hazájáért és népeinek szabadságáért?

Költői a kérdés, álljunk is odébb, mert akad még kastély Necpálon. A Justh család várkastélyával szemközt, a tér túlsó oldalán áll a Kék kastély, amely szintén rossz állapotban van, csak a külső homlokzata fest jól.

A Franklin kastély a település felső részén található; a 19. században épült és egészen az 1960-as évekig lakott volt. Ma ez is romos állapotban van.

Nem úgy az ún. Alsó kastély, amely eredetileg reneszánsz stílusú volt, de a 18. század második felében barokk-klasszicista stílusban építették át. A 20. század elején Révay Ilona bárónő vásárolta meg, majd házasságával férjének, Justh Ödönnek adta át és az ő tulajdonában volt 1948-ig. Később mezőgazdasági iskola működött benne, majd az 1960-as évektől gyermekotthonként funkcionált. 2002-óta magánkézben van, szép angolpark övezi, de látogatni nem lehet.

De hagyjuk a kastélyokat, ideje ellátogatni az 1843-ban épített evangélikus templomhoz. Ennek az evangélikus templomnak a helyén egy evangélikus fatemplom állt a XVIII. század végén. Abban a fatemplomban pedig két olyan necpáli születésű gyermeket kereszteltek meg az 1790-es években, akik fél évszázad multán örökre beírták magukat a magyar történelembe. A szlovák Hrúz Mária a szabadságharc költőjével ajándékozta meg a nemzetet, míg a német Lahner György egyike volt az aradi tizenháromnak. Hogy az 1791-ben született Hrúz Mária és az 1795-ben született Lahner György gyermekként valaha játszott-e vagy beszélt-e egymással a necpáli utcán, azt talán soha nem fogjuk megtudni. Ma mindkettőjüknek van magyar nyelvű emlékhelye Necpálon; Hrúz Máriának az evangélikus templomban találjuk emléktábláját.

Lahner György szülőházát Turóc vármegye jelöltette meg emlékoszloppal, kivégzésének 50. évfordulóján, 1899. október 6-án. Az egyszerű, kőből faragott obeliszk hasáb alakú talapzatán áll a csonkagúla oszlop. Az oszlop felirata jelzi, hogy e helyen állott egykor a hős tábornok szülőháza. A ház már nincs meg, az oszlop az alsó kastély parkjában áll, ahova egy kiskapun juthatunk be. Az oszlopon az alábbi rövid verset olvashatjuk: „Buzduljunk a múltakon, élni és halni A magyar hazáért!”
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja Lahner György emlékoszlopa.

Lahner György német polgárcsaládból származott, és bár jól beszélt magyarul, élete végéig megmaradt német akcentusa. Hivatásos katonai pályára lépett: 1812-től a császári hadsereg tisztje lett. 1848-ban felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Rövid délvidéki szolgálatot követően a független magyar kormány Honvédelmi Minisztériumában kapott beosztást. Feladata az új hadsereg felszerelése, az önálló magyar hadiipar megteremtése volt. Előbb Pesten, majd Nagyváradon alakította ki a hadiipar bázisát, amely a szabadságharc bukásáig eredményesen működött. Neki is köszönhető, hogy a forradalmi Magyarország sikeresen megszervezhette honvédő háborúját. A szabadságharc bukását követően hadbíróság elé állították az akkorra már vezérőrnagyi rangig emelkedő tábornokot, és kötél általi halálra ítélték. Így lett Lahner az aradi 13 vértanú tábornokok egyike. 1849. október 6-án, 54. születésnapján akasztották fel. Híressé vált a kivégzése előtt elhangzott utolsó mondata:
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom”.

„A gyepes csúcsú Liszecz hegyet elhagyva, Szklabina várhegy tűnik föl, tetején egykor nagy terjedelmű vár állott, melyben I. Lajos, Zsigmond, Mátyás király és I. Ferdinánd királyok is megfordúltak, zavaros időkben pedig a környék lakossága menedéket talált. A várat I. Ferdinánd király 1561-ben a Révay nemzetségnek adta. Maga a felvár rom.” (Lovcsányi Gyula: Túróczmegye)
Szklabinya 13. századi eredetű várát a zólyomi ispán, Doncs mester építtette. Luxemburgi Zsigmond, majd Mátyás király is bővítette. 1495-ben egy tűzvészben súlyosan megrongálódott. A várat 1527-ben Habsburg Ferdinánd hűbéri birtokként hívének, Révay Ferencnek adományozta. Révayt azonban sem a király barátsága, sem mérhetetlen vagyona nem tette boldoggá, mert feleségét megszöktette Bakics Péter, a detrekői várúr. Révay Ferenc pedig 1553. november 1-én halálra itta magát. A Révayak többször is megerősítették, átépítették, és oly naggyá tették, hogy a várkastély a 18. század közepéig Turóc vármegye székhelye volt. 1644-ben I. Rákóczi György foglalta el, 1704-ben pedig a kurucok. A vár alatti falu a vár majorjából fejlődött ki. Aztán az új rend kiköltöztette innen az urakat, hogy végső pusztulását a második világháborús partizánharcok hozzák el.
A vár jelenleg is felújítás alatt áll. Pár éve belépőt is szednek; 2025 tavaszán 6 euro egy felnőtt jegy, amelyben benne van a vár alatti múzeum meglátogatása is. Nyitva tartás: minden nap 8:00 – 18:00.
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a vár alatti parkoló, amely felett van egy domb, ahonnan szép a kilátás a várra.

A Nagy-Fátra keleti, liptói gerincén emelkedő 1463 méter magas csúcs teteje ugyan természetvédelmi okokból nem látogatható, de oldalában, a csúcs alatt fut a zöld turistajelzés, ahonnan pompás kilátás nyílik az Alacsony-Tátrára. Ha a hegy északi oldalán a zöld jelzésről felsétálunk a gerincre, akkor a Nagy-Fátra nyugati, turóci gerince tárul elénk, illetve a Skalná Alpáról a Trnava felé futó Dvoriska gyephavas mellékgerince. Érdekes, hogy a szomszédos hegycsúcs, a Nagy-Smrekovica (1530 m) magasabb, mint a környező csúcsok, de tetejére nem vezet turistaút, és ezt a csúcsot is erdő borítja. És, hogy teljes legyen a Smrekovica-nyerget övező, erdővel borított csúcsok sora: a Kis-Smrekovica (1486 m) tetejére sem vezet turistaút, és innen sincs kilátás. Nem úgy az oldalából, a zöld jelzésről.
A Skalná Alpa a keleti gerincen éppen félúton van a Kis-Smrekovica és a Rakitor között. Megközelíteni a Smrekovica chata felől a legegyszerűbb, ahova autóval is feljuthatunk (9 km Podsuchá felől). A Smrekovica chata a hegység legmagasabban (1327 m) fekvő menedékháza, innen a Skalná Alpa oldalában lévő pados kilátópont – ami a jelvényszerző mozgalom igazolópontja is – éppen 760 méter távolság.

A Kis-Smrekovica oldalában lévő kilátóhely a Smrekovica chatától 2,6 km, közbe esik a Gránit Hotel és a Szent Gorazd kápolna.

Talán nem véletlenül tartják a Rakitort (szlovákul Rakytov) a Felvidék legszebb kilátást nyújtó ormának. Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően erről a csúcsról elénk tárul az összes felvidéki magashegység a Kis-Fátrától a Magas-Tátráig, az Árvai-Beszkidektől a Polyanáig. A kereszttel megjelölt, 1567 méter magas csúcs egyben remek igazodási pont, hisz minden környező hegységből könnyen beazonosítható.
A Rakitort a Smrekovica-háztól a legegyszerűbb megközelíteni, ahova autóval is felmehetünk. Ha innen indulunk, akkor a zöld jelzést kell követnünk, amely balról oldalazza a Skalná Alpa csúcsát, majd az Északi-Rakitor-nyeregből mászik fel a csúcsra (4,1 km; 316 méter szintemelkedés; másfél órás út). A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a csúcsot jelző helymegjelölő oszlop.

A Rőce völgyéből indul fel a sárga jelzés, amely szintén az Északi-Rakitor-nyerget célozza, miközben útba ejti a Limba kunyhót, ahol akár meg is szállhatunk. A sárga jelzésről az említett nyeregben kell a zöldre váltanunk, hogy feljussunk a Rakitorra (6,3 km; 932 méter szintemelkedés; 4 órás út).

Háromrevucáról is meghódíthatjuk a Rakitort, méghozzá a piros jelzést választva. Ez felmegy a Fekete-kő nyergébe, itt jobbra kell fordulnunk a zölddel a csúcsunk felé. Közben elmarad mögöttünk a Fekete-kő igen látványos sziklagerince, amely cápauszonyként hat, mögötte pedig már feltűnik a Ploska „bálnaháta” is. A zöld oldalazza a Mincolt, majd a Déli-Rakitor-nyeregből mássza meg egy sziklakapun keresztül a csúcsot (7,9 km; 944 méter szintemelkedés; 4 óra 15 perces út).
A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a csúcs.

Az 1532 méter magas Ploska a fátrai Y közepe. Itt fut össze a liptói és a túróci gerinc a délről érkező főgerinccel, az Y szárával. Már a neve is lapost jelent, és valóban, egyedülálló nagy, lapos, füves csúcsa van. A tetején állva olyan, mintha a pusztán lennénk, még a keletre és északra lévő környező csúcsok is alig látszódnak. Lejtői télen nagyon veszélyesek a gyakori lavinák miatt. A Ploska már messziről felismerhető, nagy horpadások vannak oldalában, sokan egy nagy bálnához hasonlítják. Tetején partizán emlékmű áll.
Ahogy az ipszilonok alakjából adódik, három irányból juthatunk fel a Ploska hátára. A keletről érkező főgerincen a zöld jelzés fut, amely már a Ploska előtt a Mincsolt és a Fekete-követ is oldalazta, és itt a Ploska oldalában is átadja a lehetőséget a Háromrevucából érkező sárga jelzésnek, hogy inkább északról, szintben kerülje a Ploskát. A sárga jelzés pedig él is a lehetőséggel, és a nagy széles mezőn felkapaszkodik a Ploskára. A legnépszerűbb és leggyorsabb Ploska-túra egyébként a Háromrevucáról induló körtúra: a sárgán fel a Ploska-nyeregbe, majd fel a csúcsra, onnan a pirossal le a Kyzky-tetőre, ahonnan a sárgával vissza tudunk térni Háromrevucába. Ez így 14 km, 824 méter szintemelkedés, és simán belefér 1 napba; sőt, ha elugrunk a Ploska után a Borisov-házba, ott eszünk egy gőzgombócot, és a kékkel megyünk vissza a Kyzky-tetőre, majd a sárgával a faluba, akkor is csak 17 km a túránk.
Aki a Nagyfátrai magisztrális út piros jelzésén vagy a Fenyőházi-völgy sárga jelzésén ér fel a Borisov alatti nyeregbe, annak innen másfél kilométer, és 270 méter szint a csúcs.
A délről, az Ostredok felől érkezőknek van szinte a legkönnyebb dolguk, a piros jelzés gerincútján nem kell annyi szintet legyőzni a Ploska tetejéig, mint a másik két esetben.
Ezek a túrák persze kedvünkre variálhatóak, és akár fent is aludhatunk a hegyen, hisz a Ploska környékén jó néhány „utulna”, egykori pásztor- vagy favágóhajlék várja a túrázót, de a Borisov alatti menedékház is nyitva van az év minden napján. A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a csúcsot jelző helymegjelölő oszlop.

A Nagy-Fátra ikonikus csúcsa 1510 méter magasan emelkedik a hegység nyugati oldalán. A Borisov tetejére a sárga jelzéssel juthatunk fel a hegy alatti menedékháztól; 700 méteres utunk során 210 méter szintemelkedést kell legyőznünk. A hegy déli oldalán található a Felvidék egyik legnagyobb lavinalejtője, míg az északi oldal jól megőrzött őserdő.
A Borisov oldalában, 1300 méter magasan áll az egész Kárpátok egyik legszebb fekvésű turistaháza. Az igen barátságos Borisov-ház kiváló panorámával rendelkezik, a nyugati és a keleti gerinc találkozásánál, a hegység központjában elhelyezkedve ideális központjául szolgál a csillagtúráknak. A menedékház 20 férőhellyel rendelkezik: három hatágyas és egy kétágyas szoba áll rendelkezésre, a szobákban emeletes ágyak vannak. Térerő nincs, fürdő nincs. A házhoz nem vezet csak gyalogösvény, amelyen teherhordók hordják fel az ellátmányt. Csapolt sör és csapolt kofola, illetve káposztaleves, kolbász és gőzgombóc mindig van az étlapon. Online tudunk helyet foglalni. Hétvégére általában jó előre be kell jelentkezni, hétköznap mindig van szabad hely. Amennyiben nincs hely, a közelben van pár olyan „utulna”, egykori pásztor- vagy favágóhajlék, ahol ingyenesen meghúzhatjuk magunkat. Ilyen a a Borisov déli oldalán a 6-8 fős, matracos Necpáli salaš, ahova elég hálózsákot vinnünk. Ez 500 méterre van a Borisov háztól, a padlásán van a szállás, ahova létrán juthatunk fel. A ház mellett forrás is van, sőt a ház felett egy itató, ide vannak irányítva a Borisov-ház vendégei is fürdeni. A Borisov északi oldalán, 1095 méteren áll a Košariská salaš. Ez a zöld jelzésen 2,3 km a Borisov-háztól. Itt 10 fő fér el, hálózsák és matrac szükséges.
Hiába esik a turóci oldalra, a hosszú völgyek miatt a Borisov a liptói Háromrevucáról van a legközelebb (8 km a sárgán, majd piroson; 1054 m szint). Necpálból a szépséges Necpáli-völgyben futó kéken 13 km az út 1000 m szinttel az erdészháztól. Bélagyulafalvából a zöld jelzéssel 14 kilométert kell jönnünk a csúcsig; a Bélai-völgy is nagyon szép, a zöld feljárata után a sárga jelzés egy vízeséshez vezet. A fátrai gerinctúrák és a Fenyőházi-völgyből kimászó sárga jelzés is itt futnak össze a Borisov alatt, úgyhogy a Fátrában valóban elmondható: „minden út a Borisovhoz vezet”.

A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a csúcsot jelző helymegjelölő oszlop.

Az 1596 méteres Közép-orom a Nagy-Fátra legmagasabb csúcsa. A szlovákul Ostredoknak hívott gyephavas tető a hegység észak-dél irányú főgerincén fekszik, és két csúcsa is van: a déli főcsúcs (1596 m) és néhány méterrel lejjebb az északi csúcs (1593 m). A csúcsról zavartalan körpanorámát élvezhetünk, télen viszont vigyáznunk kell a lavinákra. A Nagy-Fátra sokszínűségét jelzi, hogy két olyan gyephavas hát, mint a Ploska és a Közép-orom között találjuk a legelőkből kibújó sziklás Suchy-hegyet.
A legkényelmesebben a Királykút felől mászhatjuk meg, ahova eleve fel tudunk menni kocsival. A hotelnél leparkolva már 1270 méter magasan állunk, a piroson felmegyünk a Királykút csúcsára, aztán a Krizsnán balra fordulunk, majd a főgerincen a Frckovon át elérjük a Közép-ormot (oda 6,2 km; 380 m szint). Ennél azért nagyobb kihívás Háromrevucáról a sárgán felmenni a Kyzky-tetőre, ahonnan a főgerincen felemelkedünk a Közép-oromra, majd továbbmegyünk a Krizsnára, ott balra indulunk a pirossal, és a Prasnické-hágóból a sárgával, majd zölddel visszaereszkedünk Háromrevucára (21 km; 1000 m szint). Népszerű 1 napos opció Óhegyről a Majer-sziklán keresztül megmászni a kéken és a piroson a Krizsnát, majd a Közép-ormot, így viszont ugyanazon az útvonalon kell visszatérnünk (20 km; 1300 m szint). Szintén ugyanazon az útvonalon térünk vissza, ha Török faluból (sárgán, kéken, majd piroson) jövünk fel a Közép-oromra (16 km; 1100 m szint). A Nagy-Fátra egyik legszebb völgyéből, az Ördög-kapuval ékesített Gáder-völgyből a zöld jelzés vezet fel a Közép-oromra, viszont ez az út olyan hosszú (15,6 km), hogy akkor már érdemes fent aludni a Koniarky alatti két kunyhó egyikében. A legizgalmasabb variáció amúgy is az, ha 2 napos gerinctúra keretében keressük fel a Nagy-Fátra legmagasabb pontját. Ez esetben egyik autót Háromrevucán, a másikat a Királykútnál hagyhatjuk. Első nap a Királykúttól megcélozzuk a Közép-ormot, majd onnan leereszkedünk a Koniarkyhoz, ahol a Salaš pod Suchým Vrchom és a Salaš Mandolina is igénybe vehető. Másnap innen felmehetünk a Borisovra és a Ploskára is, mielőtt lemennénk Háromrevucára. A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a csúcsot jelző helymegjelölő oszlop.

A Kereszt-hegynek is nevezett tető a hegység főgerincének legdélebbi magaslata. Csúcsán egy adótornyokkal felszerelt katonai kommunikációs létesítmény áll. Az 1574 méter magas gyephavas csúcs tetejéről körpanoráma nyílik. Ritkaság, hogy három piros turistajelzés itt keresztezi egymást. Itt jön át a hegységen a Szlovák Nemzeti Felkelés piros útja, amely Dévénytől a Duklai-hágóig szeli át a Felvidéket, és innen indul a Nagyfátrai magisztális út piros sávja is. Ami számunkra magyaroknak még érdekesebb: hármashatáron állunk, itt adott randevút egymásnak egykoron Liptó, Turóc és Zólyom vármegye.
A Krizsna nagyon népszerű magyarországi utazási irodák programjában is, hisz ez a legkönnyebben elérhető 1500-ös csúcs Budapestről. Ezek a túrák általában Óhegyről vagy Török faluból jönnek fel a Krizsnára. Előbbi esetben a Majer-sziklát érintve a kéken másszuk meg a csúcsot (14 km; 1150 m szint). Utóbbi esetben a sárgán a Liska előcsúcsra (1445 m) érünk fel, majd a kéken érjük el a Krizsnát (10 km; 965 m szint). A legegyszerűbb az autóval megközelíthető Királykúttól követni a pirost, ez esetben oda-vissza 7 km a csúcs, amely mellé 290 m szintemelkedés párosul. Háromrevucáról a zöld jelzés, Blatnicáról a sárga támadja a Krizsnát, de ezek már hosszabb túrák. Szintén hosszabb út vár a Nagy-Fátra főgerincét járókra, akiknek viszont kihagyhatatlan az Y talpát jelentő Krizsna: a csúcs vagy az indulás vagy a megérkezés csodáját fogja jelenteni. A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a csúcs.

Óhegy felett őrködik a Nagy-Fátra déli előszirtje, az 1283 méter magas Majer-szikla, amely olyan jellegzetes, hogy már távolról felkelti a szemlélőben a vágyat, hogy a tetején állhasson. A völgyből nézve a sziklaerkély olyan benyomást kelt, mintha egy hegycsúcs lenne, aztán mikor Óhegyről a kék jelzésen felkapaszkodunk rá (4 km; 800 méter szintemelkedés; legalább két órás út), fent látjuk meg, hogy itt vannak magasabb csúcsok is. Persze nem rohanunk tovább, mert a Majer-szikla már önmagában megér egy kirándulást. A bükkerdővel borított csúcs nyugati oldalában egy sziklaszirtről nézhetünk le a mélyben fekvő Óhegyre, a szomszédos Alacsony-Tátrára és Körmöci-hegységre, a távoli Polyánára és Veporra, és a mögöttünk magasodó Nagy-Fátra gyephavas gerincére, amelyet a Krizsna tornyos csúcsa zár le, és amely a Liskával ereszkedik a Majer-szikla felé. A csúcs Török faluból is megmászható a sárga, majd kék jelzéssel; innen is 4 km az út, a szintemelkedés 725 méter. Amennyiben több időnk van, a Krizsnát és a Közép-ormot se hagyjuk ki. A jelvényszerző mozgalom igazolópontja a kilátópont.