"A moldvai magyarság sorsa még a hagyományos magyar sorsnál is fájdalmasabb és tragikusabb magyar sors. Mi legalább csonka hazánkban még énekeljük a ,,hozz rá víg esztendőt“, de a moldvai magyar nem érti a víg esztendőt, mert sohasem volt benne része. De ne higgyük azt, hogy moldvai magyar testvéreinkért mai viszonyaink közt csak egy fájdalmas sóhajtás az egész, amit tehetünk. A csonka hazabeli magyar testvér ne fájó sóhajtást küldjön moldvai testvérei felé, hanem tartsa kötelességének azt, hogy legalább ismerje meg őket."
Ez az egyik ok, amiért újra és újra elhagyjuk a Kárpátok hegyláncát, hogy Moldvában felkeressük a magyar közösségeket. No meg valljuk be, jól is érzi magát a Hazajáró ezen a kárpáti léptékben mérve „távol-keleti” vidéken, ahol a moldvai magyarság olyan hagyományos értékeket hordoz, amelyeket féltve őrizni nemcsak lehetőség, de kötelesség is. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének hála itt, a Tázló terén és a Szeret mellékén is masszívan állnak még a megmaradás bástyái, tovább éltetve a magyar anyanyelvet és a római katolikus hitet.