"Csinos völgyekkel keresztezett hegycsoportozatban foglal helyet a miavai járás. A hegység csak közepes magasságú ormokban emelkedik ki és a régi jó idők maradványát képező várromok 4-500 méter magasságú hegycsúcsokon épültek. A lankásabb hegyoldalak erdeit kiirtották, s a talajt alkalmassá tették a földművelésre. Ily úton keletkeztek azon irtványok, az úgynevezett kopanicák, melyeknek lakói egyes anyaközségekhez tartoznak ugyan, de némelyik tőlük több órányira fekszik, és egyesek nagyobb számú lakossággal bírván, önálló községek jellegét viselik."
Így festett anno a Kis-Kárpátok és a Fehér-Kárpátok között hullámzó átmeneti dombvidék. A Miavai-dombság alacsony volta miatt mindig könnyű átjárást biztosított a nyugat felől betörő hadaknak, ezért is települtek a Vág és a Morva völgyeibe székely gyepűőrök, a bércekre meg várak. Békeidőkben már főúri kastélyok és magyar szentek tiszteletére templomok épültek a Miava mentén. 1848-ban újra csatazaj törte meg a táj csendjét, de a pánszláv eszméken alapuló szlovák elszakadási kísérlet akkor még hamvába hullott. Nem úgy a 20. században, amelynek tragédiái után már csak, mint turista vagy zarándok vetődik a magyar erre a tájékra.