"Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény. Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges."
Az Erdélyt Bánáttól elválasztó érchegységek indítják útnak azt a két folyót, a Temest és a Bégát, amelyek előbb tisztes távolból kísérik egymást bánáti útjukon, majd a Lugosi-síkon lelassítják lépteiket, hogy kanyargós útjuk végén a Tiszában találkozzanak. A török gondoskodott arról, hogy ez a sík vidék hosszú időre elnéptelenedjen. Egészen a 19. századig kellett várni, hogy meginduljanak a magyar telepes hullámok a Bánát keleti kiszögellésébe. A dombhátakkal ölelt Lugosi-sík zsíros termőföldjein dolgos, életerős falvak vertek gyökeret. Aztán jött az impériumváltás, majd a kommunista kollektivizálás, ami a beolvadás vagy a kivándorlás útjára kényszerítette a magyarságot. Az egykori „bánsági katyvasz” ma már inkább olvasztótégely, de a Hazajáró ezen az újra felfedezésre váró vidéken is valódi kincseket talál.