Őszi aranyban fürdőző ábrázatát már megcsodáltuk, eljöttünk hát a tél kellős közepén is, hogy farkasszemet nézzünk az Északnyugati-Kárpátok előkelő vonulata, a Liptói-havasok egy egészen más, hófehér arcával is. A hegység nyugati részén emelkedő Szürke-hegy csoportját néztük ki magunknak, ami Liptó és Árva határán magasodik. A történelmi és néprajzi értékekben gazdag hegyvidéki települések tót és gorál lakói tényleg a Kárpátok egyik legárvább vidékén, a végtelen hegyek és fenyves erdők birodalmában élnek és küzdenek a természet erőivel.  Vegyük csak sorra, mi vár arra, aki ilyentájt Felvidék második legmagasabb hegysége, a Liptói-Tátra tekervényes, széles hátú főgerincére merészkedik: először is hosszú, meredek kapaszkodó a fenyveserdők süppedő havában a főgerincig. Ott aztán semmi nincs, csak a végtelen havasi gyepek és a marcona sziklák. A hosszú túra mellé rövid nappal jár, no és zord, jeges szelek, kemény hóviszonyok és farkasordító hideg. Mégis, az élmény felejthetetlen. Épp ezek az embert próbáló körülmények teszik a téli gerincet a komoly magashegyi expedícióra készülő hegymászók közkedvelt gyakorlóterepévé.