Nem túl­zott Maj­láth Béla, ami­kor az Észak­nyu­ga­ti-Kár­pá­tok gyöngy­sze­mét, a Magas Tát­ra nyu­ga­ti, sze­lí­debb for­ma­vi­lá­gú, ala­cso­nyabb foly­ta­tá­sá­nak is tekint­he­tő kis­test­vé­rét, a Lip­tói-hava­so­kat mél­tat­ta. Az Árva és Lip­tó hatá­rát képe­ző, a Magas-Tát­ra és a Kócs-havas közé éke­lő­dött, túl­nyo­mó­részt grá­nit­ból fel­épü­lő vonu­lat káp­rá­za­tos para­ván­ként emel­ke­dik a tör­té­nel­mi emlé­kek­ben gaz­dag Lip­tói-meden­ce fölé. A Tát­rai Nem­ze­ti Park részét képe­ző havas­nak turis­ta szem­pont­ból még elő­nye is van a Magas-Tát­rá­val szem­ben, hisz a mint­egy 36 km hosszú, kanyar­gós, kevés­bé csip­ké­zett főge­rin­cén jól kiépí­tett, könnyen végig­jár­ha­tó turis­ta­ös­vény halad. Azért a Haza­já­ró csak meg­ta­lál­ta a leg­mar­kán­sabb for­ma­kin­csek­kel ren­del­ke­ző, 2000 méter fölé nyú­ló gerinc­sza­ka­szát, a Rohács-hegy­cso­por­tot, amit éles, csip­ké­zett ormok és lent a kat­la­nok­ban cso­dá­la­tos ten­ger­sze­mek fém­je­lez­nek.