"A magas hegységektől környezett és borított Liptó megye tájképi szépségekre és vadregényes jellegére nézve hazánknak legszebb, legérdekesebb részei közé sorozható. A felhőkbe meredő hegyormok megszakgatott csúcsaikkal, s fenyveserdő borította oldalaikkal tekintenek le a Vág völgyének hullámos lapályára, hol apró helységek sorakoznak. A Középponti Kárpátoktól nyugat felé húzódó liptói havasoknak 2.000 méternyi magasságig emelkedő tetői a havasi legelő minden szépségével pompáznak, míg oldalaikat gyönyörű erdőségek borítják. Míg a zöld fenyvesek koronázta völgyekben, a katlanszerű mélyedésekben csillámló tengerszemeket körös-körűl elzáró kopár, hegyes sziklák őrködnek a néma csend fölött…"
Nem túlzott Majláth Béla, amikor az Északnyugati-Kárpátok gyöngyszemét, a Magas Tátra nyugati, szelídebb formavilágú, alacsonyabb folytatásának is tekinthető kistestvérét, a Liptói-havasokat méltatta. Az Árva és Liptó határát képező, a Magas-Tátra és a Kócs-havas közé ékelődött, túlnyomórészt gránitból felépülő vonulat káprázatos paravánként emelkedik a történelmi emlékekben gazdag Liptói-medence fölé. A Tátrai Nemzeti Park részét képező havasnak turista szempontból még előnye is van a Magas-Tátrával szemben, hisz a mintegy 36 km hosszú, kanyargós, kevésbé csipkézett főgerincén jól kiépített, könnyen végigjárható turistaösvény halad. Azért a Hazajáró csak megtalálta a legmarkánsabb formakincsekkel rendelkező, 2000 méter fölé nyúló gerincszakaszát, a Rohács-hegycsoportot, amit éles, csipkézett ormok és lent a katlanokban csodálatos tengerszemek fémjeleznek.