Amikor először a nyugati gyepűre vetődtünk
Verőfényes tavaszi napsütés fogad bennünket a nagyszombati városfalnál. Azt mesélik, olyan hosszú városfalat építettek elődjeink, hogy sokáig képtelenek voltak a falakon belüli területet belakni, így a polgárházak mellett gyümölcsöskertek is díszítették a várost. Csupán a XIX. században lép túl a téglából húzott falakon Nagyszombat fejlődése, de ott már egy tőlünk idegenebb trnavai történet kezdődik… Magyar szót azért ma is gyakran elcsípni az utcákon, ám ez mind az idelátogató magyar turistáknak köszönhető. Magyar ugyanis szinte mutatóban sem maradt abban a városban, amelynek még száz éve is a harmada magyar volt. Az 1848-as emlékmű is elkerült a főtér központi helyéről, és a temetőbe lett száműzve. Azonban az egész magyar múltat eltűntetni már csak azért sem lehet, mert akkor nem maradt volna semmi más, csak a szocialista realizmus.
Itt Nyitra és Pozsony vármegyék határán mára csak a legendák maradtak meg nekünk, magyaroknak, meg a sok-sok hazáért feláldozott élet emléke, a sok-sok régi vár, melyekről csak mi tudjuk az igazat, míg a német vagy francia turista szlovák hősökről olvas, ha erre jár. Időnként előássuk múltunkat, hogy rácsodálkozunk, mint valami dinoszaurusz leletre, és már megyünk is tovább, az asszimiláció langymeleg, kompromisszumokkal, megalkuvásokkal kikövezett útján.
A Kis-Kárpátokban forgatott első filmünket nem véletlenül indítottuk Nagyszombatból, hisz mégiscsak a hegység előterében fekszik történelmünk igen fontos városa. Kalauzunk az a Brogyányi Mihály volt, aki később megannyi Pozsony vármegyében forgatott filmünkben tett tanúbizonyságot hatalmas lexikális tudásáról, magyar identitásáról. A Kis-Kárpátok gerincére egy csallóközi fiatalembert invitáltunk el, akire a közösségi médiában figyeltünk fel: Hodossy Péter maratonfutó barátunk és fivére azzal a nem mindennapi teljesítménnyel hívták fel magukra a figyelmet, hogy Csallóközből elsétáltak a csíksomlyói búcsúba.
A film szépséges várait, Szomolányt, Éleskőt, Korlátkőt már ismertük a 2000-es évek elejétől, amikor nekiláttunk a Kárpát Koszorú túramozgalom teljesítésének. Ez a 2700 km hosszú túraútvonal Pozsonytól az Al-Dunáig kanyarog a Kárpátok vízválasztó főgerincén. Mi ezt szakaszokban terveztük teljesíteni, az első években el is jutottunk Kárpátaljáig a Kis-Kárpátok, a Fehér-Kárpátok, a Javornik, az Árvai-Beszkidek, a Liptói-havasok, a Magas-Tátra, a Csergő és az Alacsony-Beszkidek érintésével. Aztán jöttek különböző erdélyi hegységek, de az egészet megakasztotta a Hazajáró 2011-es indulása. Nagyon érdekes, hogy az első gondolatunk az volt a Hazajáró koncepciója kapcsán, hogy a Kárpát Koszorút mutatjuk be, kb. úgy, ahogy a „Másfélmillió lépés” bemutatta a kéktúrát 1979-ben. Viszont, ha marad ez a koncepció, akkor nem lett volna sok kulturális elem, vagy közösség a sorozatban, ugyanis a Kárpátok zord főgerincén csak turistákkal, határőrökkel, birkapásztorokkal, esetleg cigaretta csempészekkel találkoztunk volna. Ezért is döntöttünk úgy inkább megjelenünk mozaikszerűen a Kárpát-medencében, évadokon belül tartva a földrajzi egyensúlyt az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki helyszínek közt.
Így kerültünk hát a nyugati gyepű várromjaihoz, hisz a haza nem csak erdélyi magashegyekből áll. A Kárpát Koszorút pedig forgatás közben is lehet teljesíteni.
A forgatás időpontja: 2012. március 21-22.
Hazajárók: Kenyeres Oszkár, Pintér János
Szereplők: Brogyányi Mihály, Hodossy Péter
Operatőr: Schödl Dávid
Hangmérnök: Bükki Bence
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Kiss Attila
Vágó: Herneczky Frigyes
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Írta és rendezte: Moys Zoltán
