A Királyerdő-hegység

A Királyerdő gazdagságáról szinte alig tud valamit a csonkahonból érkező utazó, hisz, ahogy átlépi a határt Biharkeresztesnél, máris robog tovább Erdély irányába. Valljuk be, mi is számtalanszor suhantunk el úgy Élesdnél, hogy szinte lesajnáltuk az Alföldből szerényen kiemelkedő hegyhátakat, főként annak ismeretében, hogy a Királyhágón túl miféle hegységek várnak ránk. Pedig csak pár kilométernyi kitérőt kell tenni dél felé, és máris ott vagyunk az Erdélyi-szigethegység nyugati vonulatában.

A Királyerdőt északról a Sebes-Körös völgye választja el a Réz-hegységtől, nyugati előterében az Alföldre nyíló Királyerdőalja terül el, déli szomszédságában a Fekete-Körös öntözte Belényesi-medence húzódik, míg keletről a Jád völgye határolja el a kalotaszegi hegyektől. A patakok szabdalta mészkővidék fő vonzerejét a karsztformák kárpáti viszonylatban is rendkívüli gazdagsága jelenti. Tájképét fennsíkok, víznyelők, szurdokok, karsztforrások, búvópatakok, barlangrendszerek teszik változatossá, míg völgyeiben apró, de nagy múltú falvakat, s bennük magyar életet is találunk.

A Királyerdő is ugyanúgy működik, mint a legtöbb mészkőből felépülő hegység: a karsztfennsíkokon lehulló csapadék beszivárog a mélybe, barlangokat hoz létre, és a hegység lábánál felszínre tör. Ennek megfelelően az itteni fennsíkokon is víznyelők, töbrök százai sorakoznak, de vannak hatalmas poljék is, amelyekben néhány száz méter után eltűnnek a felszíni patakok. A legszebb vízesések közül feltétlen említsük meg az Esküllői- és az Ökrök-vízesést. A karsztfennsíkot nagyszerű szurdokvölgyek övezik, mint például a Révi-szoros, a Vida-kanyon, vagy a Biharrósa környéki hegyszorosok. Az utóbbi fél évszázadban a barlangkutatók Mekkájává vált a Királyerdő, hála az olyan látványos barlangoknak, mint a Mézgedi, a Zichy, a Magyar-barlang, vagy a Szelek-barlang, amely az Erdély leghosszabb barlangja címmel is büszkélkedhet.

A hegység legnagyobb kincse a nagyszámú látnivaló ellenére is a feltáratlansága, illetve az, hogy gyéren népesült be. A nehezen megközelíthető karsztfennsíkokon mintha megállt volna az élet, a helyi románság ma is pásztorkodásból éldegél a tanyabokrokon. Az, hogy a megdöglött tehenek tetemét a barlangokba dobják, az ma is természetes, bár a barlangászok ennek nem igazán örülnek. A civilizáció azért persze ide is kezd elérni; egyre-másra épülnek az utak a hegység belseje felé, ahogyan egyre-több barlang épül ki a turisták számára, sőt Biharrósánál, Révnél és Vársonkolyosnál vasalt utakat is építettek.

Megijedni azért még nem kell, jó pár évtizedbe fog telni, míg a Királyerdő a kommersz turizmus terepe lesz. De azért ne is maradjunk le csodáiról, amelyek itt várnak ránk karnyújtásnyira a trianoni határtól!

Fejlámpáink a környező világ csak egy apró szeletét világítják be, de már ez is bőven elég, hogy egyik ámulatból csöppenjünk a másikba. Túravezetőnk, Imre szerint a Bőgő-barlang csak egy a sok száz közül itt Biharrósa környékén, ha pedig az egész Királyerdőt nézzük, akkor egy év is kevés lenne, ha az összeset be akarnánk járni. A legtöbbnek neve sincs, így azt is felveti, hogy akár el is keresztelhetünk egyet Hazajáró-barlangnak. Idő hiányában ez a kezdeményezés egyelőre meghiúsul, ugyanis lassan zár a következő csoda, a Farok-hegyi kristálybarlang, ahova még oda kéne érnünk.
Vannak hegységek, amelyeknek olyan kimeríthetetlen a kincsestára, hogy a Hazajárót lelkiismeret furdalás gyötri, hogy csak egy szeletét mutatta be legutóbbi látogatása idején. Ilyen hegység a Királyerdő is, amelynek északi részét, Sebes-Körös menti csodáit 2016-ban már végigjártuk, és ekkor tettünk egy villámlátogatást központi karsztfennsíkjain is. 2021-ben, éppen a Barlangok és Karsztok nemzetközi évében érkezett el az újabb randevú ideje. Az első filmet még nyári körülmények között forgattuk, most úgy gondoltuk, téli arcában sem fogunk csalódni, ha a nyugati szélétől, a Királyerdőaljától Biharrósa környékének karsztvilágán át a keleti végét jelentő Jád-völgyig beberangoljuk a hegységet.

Az újabb randevúra a szomszédos Réz-hegységből érkeztünk, ahol az előző napokban forgattunk. Elsőként a Jád-völgyére került sor, ahol a magyar kézben lévő Hazajáró Pont, a Melinda Panzió volt a főhadiszállásunk. Az évtizedek óta működő szálláshelyet a nagyváradi Viski-család üzemelteti, akik szívélyes vendéglátását, kedvességét nehéz a filmvásznon átadni, de azért megpróbáltuk.

Túratársunk a Királyerdő első részéből már jól ismert Jankuly Imre és ferences szerzetes barátunk, Fejes István volt.

A Jád-völgyben számos látnivaló közül választhat a látogató, amelyek akár egy önálló filmet is kitettek volna. Filmünkbe a Jadolina-vízesés, a Lesi-tó maradványa és a csarnóházi vízkelet fért bele, de a drón odakukkantott a Bulz-kőre is. Természetesen a Tutajos-barlanghoz és a Jád-völgy felsőbb vízeséseihez (Szerenád, Menyasszony fátyla, Miss) is szerettünk volna ellátogatni, de a jeges útviszonyok lelassítottak bennünket. Ezekre már nem jutott idő, de így legalább marad meglepetés a nyomunkban érkezőknek is.

Csarnóháza után a Remetelórév feletti Ökrök-vízesés következett, majd felkapaszkodtunk a Körösponori-fennsíkra is, de itt olyan köd fogadott bennünket, hogy ez végül nem került bele a filmbe.

Körösbarlang látványosságai azonban bekerültek: itt bukkan a felszínre ugyanis a Mniera-patak, amelynek nem csak a vízkelete, hanem mésztufa vízesése is látványos.

A nap utolsó helyszíne Mezőtelegd volt, ahol a film nyitójeleneteit vettük fel. Ugyanitt még Piros Gábor és Kelemen Zsolt jóvoltából a helyi borokat is megkóstolhattuk, amiért ez úton is köszönet.

Az este már egy újabb Hazajáró Ponton, a magyarremetei Turul Panzióban hajtottuk álomra a fejünket, ahol régi jó barátaink, a Fila-család vendégszeretetét élvezhettük.
A következő napra maradt Biharrósa környékének felfedezése. Az Albioara-szoros és barlangjai, a Toplita-vízkelet, a Bőgő-barlang, a Lazuri-szoros, a Farok-hegyi kristálybarlang, a Fehérkői-hasadék – még felsorolni is sok mennyi helyet jártunk be túravezetőinkkel, akikhez ezen a napon csatlakozott Varga Csaba nagyváradi hegymászó és Merinu Péter biharrósai hegyimentő is.

Péternek köszönhetően a Hazajáró avathatta fel az átadásra váró vasalt utat a Fehérkői-hasadékban, majd fazekas műhelyében erre az áldomást is megittuk. A koccintás a Királyerdőnek is szólt, ahonnan élményekkel telt lélekkel és gazdag képanyaggal telt memóriakártyákkal indulhattunk haza.

A Barlangok és Karsztok évében talán jobb helyre nem is jöhettünk volna, mint a Királyerdő-hegységbe, amelynek értékeit immár két filmünk is igyekszik ajánlani azoknak, akik az Erdélyi-szigethegység kevésbé ismert, partiumi szépségeire is kíváncsiak.

A forgatás időpontja: 2021. február 17-18.
Hazajárók: Jakab Sándor, Kenyeres Oszkár
Szereplők: Fejes István, Jankuly Imre, Merinu Péter, Szoboszlai-Gáspár István, Varga Csaba, Viski Emília, Viski János, Viski Melinda
Operatőr: Schödl Dávid
Hangmérnök: Tóth József
Grafika: Dorner Dániel
Szerkesztő: Kenyeres Oszkár
Technikus: Koller Zoltán
Vágó: Farkas Zoltán
Narrátor: Tokaji Csaba
Főcímzene: Bükki Bence
Köszönet: Fila István
Írta és rendezte: Moys Zoltán