A Pokol-bércről Kárpátalja nyugati részének szinte valamennyi hegye látható Délkeletre a Borzsa-havas, délre a völgyben a Verhovina, és északra Galícia látványa fogadja a vándort. Északnyugatra a főgerinc folytatása mögött a Beszkidek nyugati részei és a lengyel Beszádok is előtűnnek. Nyugatra a Róna-havas bércei fehérlenek. Keletre pedig a Beszkidek Verecke környéki alacsonyabb részei hullámoznak.

Ha a fáradt vándor ruszinföldön magyar szálláshelyre vágyik, a Pokol-bérc alatt a Kis-Pinye patak mentén fekvő apró Felsőgerebenben szívélyes vendéglátásban lehet része. Itt található Európa egyetlen olyan erődrendszerének maradványa, melyet soha nem tört át az ellenség, a II. világháborúban épült Árpád-vonal. Legnagyobb bunkerrendszere a felsőgerebeni.

Itt, a Latorca patak legszűkebb részén, a Vereckei-szoroson át léptek be őseink 895-ben ősi földünkre. A Millenium idején táblát állítottak a Honfoglalás emlékére, amit barbár kezek eltűntettek. Ma már csak a helye látható. A szoros másik érdekessége a II. világháborús bunkermaradvány. A hegyoldalban látható sziklaszirtet Napóleon sziklának nevezik.

Az egykor mezővárosi rangú határőr-település, Alsóverecke ruszin népe a 19. században nehéz sorba került, miután a gazdasági élet minden szála a Galíciából beáramlott zsidóság kezén összpontosult és széthullott az ősi, paraszti közösségen alapuló rend. Az adósrabszolgaság nyomorába süllyedt ruszinság megmentése érdekében, a millennium idején a magyar kormány „hegyvidéki akció” néven gazdasági programot indított, amely az uzsora visszaszorításával felemelkedési lehetőséget nyújtott Verecke népének. A sikeres programnak Trianon vetett véget, majd a kommunizmus újra évtizedekre visszataszította az itt élőket a kilátástalanságba.

A szovjet romokból lassan-lassan ébredezik a vidék. A helybéli ruszinok régi rendhez való ragaszkodását jelzi, hogy most épülő fatemplomukat Szent Istvánnak fogják felszentelni.

A temetőben az I. világháborúban elesett magyar és német honvédek alusszák örök álmukat.

A vezérlő fejedelem 1703-ban Rákócziszálláson bocsátotta ki híres felhívását a nemzethez, itt találkozott Bercsényi Miklós gróffal és dragonyosaival, majd 1711-ben itt hagyta el könnyek között hazáját Verebesen át.

Ez a Keleti-Beszkidek hajdan volt legforgalmasabb átjárója, ahol őseink nagy része is belépett a Kárpát-medencébe. A honfoglalás emlékére állított műveket az aktuális hatalmak igyekeztek eltüntetni, míg végül a magyar emberek szívében örökké élő emlékművet Matl Péter öntötte formába. 2008 óta állja a rongálók dühödt rohamait. Az emlékmű hét kőtömbből áll, melyek a hét honfoglaló törzset szimbolizálják.