A Gara­mot egy­szer már elkí­sér­tük utol­só útjá­ra a Duná­ba tor­kol­lá­sá­ig. Ám akkor csak a sze­münk sar­ká­ból pil­lan­tot­tunk oda a jobb part­ján emel­ke­dő Bélai-dom­bok és a bal­par­ti Helem­bai-hegy­ség olda­la­i­ra. Ide­je fel­tér­ké­pez­ni a dunai sík­ra sze­lí­den dom­bo­ru­ló tájék ter­mé­sze­ti kin­cse­it, épí­tett emlé­ke­it és magyar közös­sé­ge­it. A dunai kilá­tó­pon­tok, a jó borok és a hagyo­mányt meg­élő magyar közös­sé­gek mel­lett azok­ról a hon­vé­dek­ről se feled­ke­zünk meg, akik a máso­dik világ­há­bo­rú Garam-men­ti front­ján har­col­tak a vörös had­se­reg­gel szem­ben.