"A Godjánt is világosan látjuk, hogy az lenn erdős, derekán és ormozatán pedig begyöpösödött, ferde, pojanás tető. Itt is mély járhatatlan fenyves-völgyek hasogatják a hegységet, itt is magas hegygerinceken és éleken jár az ember; itt is pázsitosak a hegytetők, kövesek és törmelékesek az ormok lejárói, erdősek a hegyvállak; de sűrűbbek a bükkösök, fenyvesek."
Igazi ínyenceknek való úti cél a Szörényi-havasoknak ez a minden oldalról meredek lejtőkkel körülhatárolt, mégis egységes felépítésű és szerkezetű tönkhegysége. A Godján fennsík jellegű gerincét igazi nagyágyúk veszik körül: nyugatról a Szárkő, északról a Retyezát, keletről a Vulkán és a Mehádiai-hegység, míg délről a Csernai-havasok határolják. A zárt és nehezen megközelíthető hegyen menedékházakat, térképet és turistajelzést is csak elvétve talál a turista. A hosszú, mély és járatlan völgyekből felérve aztán a Kárpátok egyik legsajátosabb formakincse, a Boreszku-felszín tárul fel. Az égre törő hegyormokat mintha csak egy láthatatlan erő elnyeste volna, nehogy véletlenül megkarcolják a fellegeket. Így aztán nincsenek itt éles gerincek, hirtelen letörések, csupán lekoptatott kupolák sorakoznak füzérként egymás után. Mégis, a hegység tengerszemekkel színezett összképe egészen magával ragadja a vándort.