"Nincs a Felvidéknek lenge délibábja, de van bérce, melyben a legmerészebb álom képzeletei látszottak megkövesedni. Nincs a Felvidéknek tengere, de van végtelenre nyúló, hullámzó fenyveserdeje; elmerülsz benne, hogy új életre ébredj, új életre balzsamos legétől, rejtett, titkos szépségei varázsától; sóhajtó fasudarai, zúgó patakja, csillámló harmata, madárdala, büszke szirtjei békjóba verik minden érzékedet; úgy érzed: itt kezdődik az élet, itt élsz csak igazán!"
Berzeviczy Albert szeretett szülőföldjére, a Magyar Királyság északkeleti gyepűvidékére, Galícia határára ritkán téved turista. De nem úgy a Hazajáró. Felső-Sáros környező hegyvidékeit már bejártuk. Most a Csergő-hegység és az Alacsony-Beszkidek közti medencét, a Tapoly forrásvidékét fedezzük fel, ahol a „hűtlen” folyó, a Poprád kifelé kanyarodik a Kárpátokból. A Lengyel Királyság felé vezető hegyi átjárók miatt mindig is stratégiai terület volt. A természetes akadályt jelentő sűrű erdőkkel takart hegyvidéket határőrök és ruszin pásztorok népesítették be. Régi emlékeik: görögkatolikus fatemplomok, első világháborús katonatemetők, s hosszan hullámzó hegyhátak várnak ránk Sáros vármegye ritkán lakott északi határvidékén.