Oda­fent észa­kon, túl a nyelv­ha­tá­ron, van egy máig békés csücs­ke Fel­vi­dék­nek, ami úgy, ahogy átvé­szel­te a török hábo­rú­kat és a Habs­burg-elle­nes fel­ke­lé­se­ket is. Fel­ső-Nyit­ra­vi­dé­ken a magyar múlt­ról főúri haj­lé­kok, a német­ről csi­nos pol­gár­há­zak mesél­nek, míg a szlo­vák jelen­ről a gyár­ké­mé­nyek és a panel­ne­gye­dek árul­kod­nak. Magyar közös­sé­gek híján az Észak­nyu­ga­ti-Kár­pá­tok dél­re ala­cso­nyo­dó vonu­la­ta­it szab­da­ló völ­gyek épí­tett örök­sé­gé­nek nyo­má­ba ered a Haza­já­ró. Köz­ben a Nyit­ra-folyó szü­le­té­sé­nél kelet­ről bábás­ko­dó Kis-Mag­ura és a nyu­ga­ti olda­lán emel­ke­dő Zsár gerin­ce­i­re is fel­ka­pasz­ko­dunk.